72372. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hengermalmok őrlőköpenyének előállítására

föllépése esetén. A (q) forgási pontok magassági helyzete és ezzel a beömlési hézag bősége a (t) tartók alsó végén lévő (u) állMócsavaranyáik segélyével beállítható. Az őrlőköpeny be- és elállítása már most a következőképen megy végbe: az (u) állítócsavaranyák és a (k) szögek segélyével az őrlőköpenyt alaphelyzetébe hozzuk, melyben az (r) és (s)-nél, tehát egész munikafölületén egyenlő vagy közel egyenlő távolságban áll a (b) henger kerületétől és pedig az éppen kívánt legfinomabb őrleménynek megfelelő távolságban. Ha durvább őrleményt akarunk kapni, akkor az őrlőköpenyt (i)-nél megoldjuk és megfelelő távolságra lebocsátjuk. Ekkor az egész rendszer elmozog a (q) csuklók körül, melyek a rendszernek csak az (x—x) síkkal párhuzamos irányban való elmozgását engedik meg azért, mert az elállítás kis határokon belül és a (p) ingakarokon merőlegesen történik. A (c) őríőköpenynek az (i) állítószerv segélyével történő emelése és sűlyesztése .alkalmával azonban nemcsak az (s) kiömlési oldal héziagb őségé, hanem az (r) beömlési oldalé is változik a (h) vezetékek mentén végigosúszó (e) karok közvetítésével; ekkor az érintkezés az (é) kairok és a (h) vezetékek közt, az őrlőköpeny súlya és a lefelé ható őrlőnyomás folytán változatlanul fönmarad, mely nyomás a (q) csuklókat ugyanazon mértékben nyomja lefelé. A (q) cssuíklópontok és így a (c) őrlőköpeny oldalirányú kitérését a (t) vezetőrúdak (g) és (gl) kettős ágyazása ekkor meggátolja.A (h) vezetőfölületek alakjának és az (x—x) síkhoz képest való hajlásániak megfelelő megválasztásával már most módunkban van, hogy a be- és a kiömlési hézag bőségének változását bármely Kívánt és szükséges viszonyhoz alkalmazzuk. Mint a bevezetésben említettük, legcélszerűbb ha az (r) beömlési hézag bizonyos arányban folytonosan nagyabb mértékben bővül, minit az (s) kiömlési hézag, minthogy ily módon valamennyi gabonafajtához az állandóan legkedvezőbb őrlőköpenyhelyzet érheitő el. Azonkívül azzal az előnnyel is jár a leírt berendezés, hogy az őrlőköpeny a (t) tanok és az (i) állítószerv egyidejű elállításával, önmagával párhuzamosan, az őrlőhengertől különböző távolságra és önnek átmérőjétől függetlenül állítható be anélkül, hogy ekkor a (h) vezetékek szerephez jutnának. Ellenben akikor szerephez jutnak e vezetékek, ha a (t) tartók szilárdan vannak beállítva és csak az (i) állítószervet működtetjük. Az őrlőköpeny ezen fölfüggesztésével és ágyazásával az is lehetővé van téve, hogy az őrlőköpenyt magát pontosan beállíthassuk az őrlőhengerhez képest akkor, ha utóbbi az üzemben az egyoldali igénybevétel folytán gyengén kúpos alakot vett föl. Ebben az esetben csak a (t) tartót kell az egyik hengeroldalom megfelelően magasabbra beállítani, mint a másikon. Ha megtörtént ez a beállítás, akkor itt is ugyanolyan módon megy végbe a be- és kiömlési hézag szabályozása, mint ahogy azt fönt leírtuk. A 3. ábrán föltüntetett foganatasitási példa az 1. ábrán láthatótól abban különbözik, hogy itt a (d) csuklópániok elmaradnák és a (p), valamin^ az (e) karok a tulajdonképeni (c) őrlőköpennyel mereven valinaik összekötve. Egyébként itt is, az őríőköpenynek az (i) állítószerkezet segélyével való sül vesztésekor és. meghúzásakor a be- és kiömlési hézag bősége, az (e) karokmaik a (h) vezetékek mentén vialó eltolásával, az 1. ábrával kapcsolatban megadott módon változtatható. A 4. ábrán látható foganatositási példánál a (c) őrlőköpeny ismét a (d) csuklópántok körül forgathatóan van ágyazva a keretté egyesített (p) ingakarokban. Utóbbiak azonban itt nem támaszkodnak külön tartókra, hanem (q)-nál közvetlenül az (a) malomállványhoz vannak csuklósan erősítve. Az őrlőköpenynek a (d) csuklópántok• kal szemibenfeikvö másik oldala két, szimmetrikusan elrendezett (e) kart hord. E