72353. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos járművek fékező erejének szabályozására

Megjelent 1918, évi julius hó 19-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 7235B. szám. V/s/a. OSZTÁLY. Berendezés villamos járművek fékező erejének szabályozására. MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1916 deoember hó 13-ika. Elsőbbsége 1916 október hó 14-ike. Elektromotoros jármüvei kapcsolt kocsik fékét gyakran oly elektromágnes működteti, amelyben szolenoid vonzza ;; magját; az ilyen fékmágnesbe'n a húzóerő a löket növekedíével együtt nö, ami. nek az a hátránya, hogy a mágnes a féket végül oly erősen húzza meg, hogv a jármű kerekei a síneken csúsznak. Ahelyett inkább arra kell törekednünk, hogy a fékezőerő, mihelyt a jármű fékezéséhez szükséges mértéket elérte, lehetőleg állandó maradjon. A találmány ezt a célt szolgáló eszközre vonatkozik s a tárgya, hogy a fékmágnest nem engedjük közvetlenül a fék, rudazatára hatni, ' hanem a kettő közé áttételt kapcsolunk be, amely a 'fékezőerő bizonyos nagyságától kezdve, a fékpofákra kifejtett nyomást praktikusan állandó mértéken tartja. A c#ttoll rajz 1—4. ábráján tüntetjük föl a találmány kiviteli példáját. A rajzon (a)-val a fékmágnes szolenoidját, (b)-vel a magját, (c)-vel pedig (4. ábra) a fékrudazatnak azt a pontját jelöltük, amelyet jobbra húzva, szorítjuk -az (e) fékpofákat a kerekekre. E (c) pont cs a mágnes (b) magja közé kapcsoljuk be az említett áttételt, amely pl. két, a (k) tengelyre egymás msllett megerősített (s) és (g) tárcsából áll. A két tárcsa egyetlen Öntvényből is készülhet. ' Az 1—3. ábrákon föltüntetett egyik görbe (f) tárcsa körül a (b) maggal öszszekötött (li) fékláncot fektetjük és erősítjük meg reá, úgy hogy a (b) mag behúzásakor a (h) lánc lefejtődik róla. A másik köralakú (g) tárcsa köré a (dl) fékrudazattal kapcsolt (i) lánc van fektetve. Ha a (b) magot a szolenoid behúzza, ekkor az (i) lánc a (g) tárcsára fölcsavarodik. Az (f) tárcsa alakja olyan, hogy egy része a (k) tengellyel központos, azután pedig kerülete mindjobban közeledik a központ felé. E közeledés mértékét minden egyes esetben számítással, a mágnes karakterisztikájának megfelelően, vagy pedig kísérlet útján állapíthatjuk meg. Minthogy a mágnes löketének növekedtével, vagyis minél jobban húzza be az (a) szolenoid a (b) magot, a (h) lánc előbb a görbe tárcsa koncentrikus részéről csavarodik lé (1. ábra), úgy ekkor az (e]( féktusikókra kifejtett, erő kezdetben növekszik. Egy bizonyos lökethossztól