72342. lajstromszámú szabadalom • Védőkészülék elektromos berendezésekhez

2 I kondenzátortelepei ne -Hirtelen kapcsolja be, illetve iktassa ki, mert különben ki vagyunk téve annak, hogy nagy frekvenciájú jelenségek lépnek föl, mint amilyenekkel a szikratávíróknál van dolgunk. A fönSi megfontolások a találmány szerint kapcsolókésnek és önindukciós csévéknek oly • kombinációjához ve/ettek, amelynél fogva a védőkészülék ; minimális térszín, megletet és súlyt "'mutat,' mely körülmény igen fontos a kis transzíormátor-állosm ások 11 ál való alkalmazás szempontjából, amelyeknél a legtöbb esetben csak igen korlátolt hely áll rendelkezésre. Ugyancsak az említett okokból az ön indukciós tekercseket egymással párhuzamosan kapcsolt vashuzalokból alkothatjuk, mimellett. a eséve különböző menetei közeledésük m-eggá lá-a céljából egymástól biztos módon távol vannak tartva. Végül a kapcsoló-késsel összeköt:', tt kondenzátor! elepnek az áramkörbe való beikape.sHásóilletve kiiktatását célszerűen az árariiikörbe fokozatosan beiktatott ellenállás közvetítésével foganatosítjuk. A mellékelt rajz 2—6. ábráin a találmány szerinti készüléknek két foganat osítási példája van íöltüti etve. A 2. ábra az egyik foganatosítás! alak kapcsolási vázlata. A 3. és 4. ábrák az önindukciós tekercseket a kapcsol ókést és azok szigetelőit elölnézetben és részben metszetben, illetve oldalnézetben mutatják. Az 5. ábra részletrajz. A 6. ábra a másik foganatosítás! alak vázlata. A 3. és 4, ábrák szerint az önindukciós csévéket és a (K) kapcsolókés- két (A, B) szigetelő hordja, amelyek a (D) tartóöntvénvre vannak fölszerelve. Az (A) szigetelő orrára az (E) ön,vény van fölerősítve, mely villa alakjában van kiképezve; a villa ágai között az (R4) tartó van elrendezve, mely az (F) tengely körül szabadon forgatható és az (R) ellenállást hordja. Az (Ll) és (L2) önindukciós csévél; a villának külső fölületeire vannak az (F) tengely végei segélyével fölerősítve. Ezen önindukciós csóvék mindegyikét a (Gl) és (G2) öntöltvas-korongok alkotják, amelyek az 5. ábrán látható módon nyolc szárnnyal ellátott (H) szigetelői artóra vannak fölerősítve. Ezen tartó szárnyaiban, csavarmenet alakjában, (1) hornyok vannak kiképezve, amelyekbe a huzalok be vannak fektetve. A vashuzalok egyik végükön a (Gl) koronghoz vannak erősítve és a csavarmenetalakú hornyokban bizonyos számú menetben egymás fölé vannak tekercselve; •.nindezen egymással párhuzamos huzalok -ásik vége a (G2) koronggal van összej- • ot ve. j Az (1) vonal vezeték a 3. ábra balolda; lá-i lévő (Gl) koronghoz van kapcsolva, ! inig a védendő készülékhez vezető (T) i vezeték ». jobboldali (G2) koronggal van összeköt ve. A fémből való (K) kapcsolókés a rövidre zárható (M) pofák közé hatolhat. Mielőtt azonban a kapcsolókés ezen pofákkal érintkezésbe jutna, a kés előbb az (R) ellenállással érintkezik, mely saját 'súlyánál! fogva rhandóan lefordulni iparkodik.; ezen ellenállási azonban ütközők Sím tárolják, úgy hogy az ellenállás csak az (Rí) és (R2) szélső helyzetek között mozoghat. Ha a kapcsolókési kapcsolási véghelyzetébe, azaz az (M)- pofák közé be| :óljuk, úgy az ellenállás az (Rl) hely-zet| jö 1 =az (R2) helyzetbe ju!, úgV hogy az ;'öbb az áramkörbe bekapcsolódik, azután azonban fokozatosan kikapcsolódik, minthogy a kapcsolókés és az ellenállás közötti érintkezési pont ezen ellenállás egy alkotója hos-szában eltolódik. , A kikapcsolás alkalmával e folyamatok ;rx'gfordított sorrend-ben mennek végbe, azaz az ellenállás az áramkörbe fokozatosan beikíattatik, migneím az áramkör megszakad, miután a (K) kapcsolókés az ;v1) pofákat elhfagyta. Megjegyzendő, hogy abban az esetben, i:a igen naey áramerősségek számára vashuzalból való csévéknek alkalmazásá-