72245. lajstromszámú szabadalom • Berendezés főleg mindennemű járművek önműködő sebesség út- és helymeghatározásra szolgáló készülékein az abszolutsebesség közvetlen meghatározására, tehetetlen testek segítségével

Ha valamely testet minden más erő behatásától akként óvtunk meg, hogy- az csak a tehetetlenségi erőnek legyen alávetve és hia ez a test, alátétjén teljesen súrlódás és ellenállás nélkül moziogilíat meghatározott irányban, akkor az ezen testre ható erő, t. i. a tehetetlenségi erő: 2.) — x = m . g, ahol (g) az alátét (jármű) megfelelő irányba eső vízszintes gyorsuláskomponensét jelenti. Ha már most az ilyen, csak a tehetetlenségnek alávetett testet (tehetetlen testet) a fönteimlített örvényáramoik hatásánakj tesszük ki, úgy hogy ezt a testet a tehetetlenségi erő folytán létrejött mozgásában ezen áramok fékezik, akkor az 1. egyenlet reá is érvényes lesz és a kő* vetkezőképen alakul: Q > dv . 3.) — m .— b a , v = — m . g. Ebből átalakítás és integrálás u án kapjuk: 4.) — c = —— s 4- v m Itt (s) a tehetetlen test elongációjá'i és (c) a jármű sebességének komponensét jelöli. Ha valamely időpontban a lehetetlen test sebessége v, nullával egyenlő akkor ezen utolsó egyenlet szerint elongációja a jármű megfelelő sebességkomponensével egyenes arányos. Az indukciós fékezés (_?- tényező) növelésével elérhető, hogy a tehetetlen test a gyorsulási folyamatok befejeződése után rövid idő múlva megálljon; mihelyt ez bekövetkezett, érvénybe lép ez az arányosság az elongáció és járműsebesség között. Mint már a föntiekből is kitűnik, a jelen találmány tárgyát képező berendezés két különböző főkiviteli módban alkalmazható, aszerint, amint a tehetetlen testet mágnes képezi, mely az őt környező, pályája mentén egyenletesen elhelyezett vezetőkben az örvényáramokat indukálja vagy pedig a tehetetlen test villamos vezetőből áll, mely homogén mágneses térben akként mozog, hogy mozgása közben saját magában indukálja a mozgását fékező áramokat. Természetesen mindkét főkiviteli mód olyképen is megvalósítható, hogy a tehetetlen test a saját mozgásait fékező Foucault-áraimok indukálását nem közvetlenül, hanem közvetve eszközli, ami gyakran előnyösebb lehet a műszaki megoldás szempontjából. Ez esetben a tehetetlen test vagy valamely nyugvó vezeítő belsejében (mozgó mágnessel vagy homogén mágneses térben mozgó vezetővel van kinetikai kapcsolatban. A tehetetlen test mindkét esetben, gyorsulások föllépésekor, a vele kapcsolatban lévő mágnest, illetve vezetőt is mozgásba hozza és közvetítésük révén Foucaultféle áramokat indukál, melyek a mozgó mágnest, illetve mozgó vezetőt és az egyikkel, illetve másikkal kinetikai kapcsolatban lévő tehetetlen testet is, a fönt hírt módon és mértékben fékezik. A mellékelt rajzon a jelen talál irány tárgyát képező javítás egy példakép;-ni választott kiviteli módja van bemutatva és pedig: az 1. ábrán fölülnézetben és a 2. ábrán elölnézetben, vázlatosan. Az ábrákon (F) jelöli a tehetetlen testet, mely itt (1) kerekek közvetítésével (2) síneken gördül igen könnyjn ideoda és egy mozgási irányában fekvő (3) fo£asi\'iddal van ellátva. Ez a (3) fogasrúd egy könnyű (4) fémkorong fogazott kerületével kapcsolódik, mely egy (5) erős permanens mágnes (N, S) pólusai közt* lehetőleg kevés súrlódással, úgy van ágyazva, hogy sok mágneses erővonal messe azt. Ebben a (4) korongban tengely körüli forgásakor, eme forgásnak ellenszegülő." a környező mágneses tér által benne indukált igen erős Foucaultíéle áramok lépnek föl. Az (F) teheíethn test és a (4) fémkorong ezen kinetikai kapcsolata révén elérjük, hogy egy magának a tehetetlen test mozgásának ellenszegülő, sebességével egyenesen ará-