72244. lajstromszámú szabadalom • Keresztezés és váltó vasúti illetve közúti vágányok számára

- í -zésnél mindkét állásban a megfelelő kö­nyöksínhez támaszkodik a mozgó ékda­rab úgy, hogy a vonat súlya által előidé­zett eredőerő a (6) forgástengely és a mindenkor az (5) mozgó ékdarabot meg­támasztó könyöksín közé esik. A találmány tárgyát képező kereszte­zés alkalmazásával a keresztezéseknél a járműveket rontó pályamegszakítás ki­küszöböltetik, a külső sínszálak mellett elrendezett vezetősínek pedig elmarad­hatnak. A 6—12. ábrában föítüntetett váltó­szerkezet főképen az útburkolatba sű­lyesztett közúti vágányok számára bír fontossággal, mert ezeknél eddig a hosz­szú vékony pengealakú' és függélyes vég­csap körül lenigő, sűrűn: alátámasztott nyelv számos hátránnyal járt, amennyi­ben a csap gyors mozgása és kopása és a nyelvnek a hiányos kenés és tisztítás iránti érzékenysége mihamar tökéletlen zárást és a kocsikerekek által való ron­gálást okozott. Ezenkívül a pontos és bo­nyolult megmunkálás szüksége folytán ezen jpltószerkezet költséges volt. Amel­lett, hogy a találmány tárgyát képező váltó mindezen hátrányokat elkerüli, még azon előnyökkel is bír, hogy a nyelv hossza az eddigi szerkezetekével szem­ben körülbelül felére csökkent és hogy rövidségénél fogva ugyanazon szerkezet, illetve nyelv használható különböző gör­bületi sugárral biró kitérőknél. Ezen­kívül a nyelvnek ezen új ágyazása a szennylerakodás befolyását ártalmatlanná teszi, amennyiben a váltóba kerülő szenny a váltónyelv- mellett a váltószek­rény fenekén at szennylevezető ~ csator­nába kihull. Különben is a nyelvet a kö­vezet fölbontása nélkül, rövid idő alatt ki lehet szedni és újból beszerelni, ami nem csupán a váltó alapos kitisztítását teszi lehetővé, hanem esetleges javítá­soknál is előnyös. A (13) tősín a (14) váltószekrényre Van erősítve. Ez utóbbi két végén a fél­henger alakban kivájt (16) csapágyakká van kiképezve, melyekbe a (22) nyelv­öntvény (23) végcsapjai forgathatóan vannak ágyazva és a (24) kengyelek se­gélyével vannak kiemelés ellen bizto­sítva. A nyelv o., 9., 11. és 12. ábrában föl­tüntetett állásban a (13) tősín felé íá­rrtaszkodik és ekkor a fővágányról a mel­lékvágányra tereli a kerekeket, a nyelv föl«ő lapján lévő (25) nyomcsatorna se­gélyével. A nyelvnek a 7. és 10. ábrabeli állásá­ban a nyelv a (14) váltószekrény oldalá­hoz támaszkodik ég az ezáltal a (13) tő­sín és a nyelv (26) éle között szabadon hagyott (27) vályúban fut a nyomkarika, úgy hogy a kerék az egyenes vágányban" marad. Azáltal, hogy a nyelv mindkét végén kellő vastagságú öntvény gyanánt képezhető ki, csapjai oly erősre méretes­hetük, hogy a keréknyomást és az üzem­lökéseket az anyagnak csekély igénybe­vétele mellett, tehát kopás és lazulás ve­szélye nélkül bírják ki, a tengelyirányú lökéstk fölfogására pedig a (28) karima segélyével nagy fölületen támaszkodik a (16) csapágyhoz. Amidőn a kerék a nyelven fut, a ke­rék súlya a nyelvel; a tősínhez nyomja, úgy hogy a nyelv állékonysága az üzem­ben éppen úgy van biztosítva, mint a föntebb leírt keresztezésnél. A nyelven alkalmazott (29) fülhöz kap­csolódik az állítókészülék vonórúdja, mely a váltó másik nyelvével is létesíti az összeköttetést. A rajzban még oly szerkezet is van föl­tüntetve, mely a váltó hamis állása mel­lett is meggátolja a kisiklást, illetve ön­működően hozza a nyelvet a helyes ál­lásba. Ezen célra szolgál a nyelven a mellékvágány felőli végének a tősín felőli oldalán alkalmazott ókalakú (30) kivá­gása, akkor, amidőn a 6. ábrabeli hely­zetben a fővágányról az (x) nyíl irányá­ból érkezik a jármű, melynek kereke ekkor a (30) kivágás segélyével fölvágja a váltót és a nyelvet a 7. ábrabeli hely­zetbe hozza. Ha pedig a nyelv a 7. ábrabeli helyze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom