72209. lajstromszámú szabadalom • Cipő

— 2 — biztosítósa céljából a szövetbőr és ennek (5) bélése közé Billroth-batisztból álló (6) betét van helyezve s a fölsőrész az (1) béltalphoz varrással van foglalva. Az (1) béltalp szélének mindkét oldalán vékony fölsőbőrből készült (7) szalagok köze van befogva, hogy az átlyukaisztási helyeken el ne szakadjon. A (2, 3) talpaknak a cipőn való meg' erősítése a szokásos megerősítési módoktól lényegesen eltér és következőkép történik: A cipőhöz, illetve az (1) béltalphoz először a (2) talpat és azután a (3) járótalpat erősítjük, azután a járótalp alsó szélére és a járótalp által el nem födöltt (2) talprész, vagyis a csukló- és sarokrész szélére lágy bőrből álló (8) szalagot helyezünk. Ezen szalag n^entén (9) szögeket verünk be, amelyeknek csúcsai az (1) béltalpból való kilépésük után a béltalp és kaptafa közé betolt és a kaptafa alsó fölületéhéz pontosan hozzásimuló vaslemezbe ütköznek és ennekfolytán legörbülnek, illetve lezömökölődnek. j A bevert szögeknél a külső szögfejek a Í (8) bőrszalagon, a szögszáraknak begörbült és laposra nyomott (9>) végei pedig az (1) béltaip (7) borfoglalatán nyugosznak úgy, hogy a szögek a linoleumon, ! amely az áitlyukasztási helyeken a szaka- j dásnak kevésbé áll ellen, nem nyomód- | hatnak át és ennek folytán valamelyik j talprész véletlen meglazulása nem követ- j kezhetik be. ! Hogy a cipőtalp belső fölülete is vízhat- j lanul legyen kívülről elzárva, az (1) -bél- j talp és annak belső (10) borítóbélése közé ! ugyancsak Biliroth-batisztb ól álló- (6) be- i tét van helyezve. ; A cipő sarka több réteg fényezett, nem J bojtos (11) kéregpapirból és egy (12) derékbör-födöiapból áll. A járótalp a tartósság fokozása céljából vasalással van ellátva, amely a (8) bőrszalagot teljesen elfödő (13) acélbádogkeretből áll, amely (14) hosszbordával bír. Ez utóbbi helyett azonban egy vagy több Harántborda is alkalmazható. A (14) borda a (3) linoleumtalp kopását a leginkább igénybevett helyeken hatásosan megakadályozza. A találmány mindennemű cipőnél, tehát úgy a legfinomabb szalon-, mint a legerősebb strapacipőknél is alkalmazható. Ez utóbbiaknál tulajdonképeni járótalp gyanánt célszerű bőr- vagy kaucsuk(gümi-) lapot alkalmazni, főként akkor, ha a cipőtalp nincs vasalással ellátva. SZABADALMI IOBHYSK. 1. Cipő, jellemezve azáltal, hogy alsórésze linóleumból van előállítva. 2. Az 1. igénypont szerinti cipő kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy fölsőrésze műbőrből áll s ez utóbbi és az (5) bélés közé Billroth-batisztból álló (6) betét van helyezve, amely azt teljesen vízhatlanná teszi. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti cipő kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a "talpak fejekkel ellátott, s az alsó talpszél mentén bevert (9) vasszögek segélyével vannak megerősítve, amely szögek beverés alkalmával belső végükön önmaguktól legörbülnek, aimenyinyiben az (1) béltalp és a kaptafa közé egy fémlemez van helyezve, amelyhez a szögek csúcsai a béltalpból való kilépésük után hozzáütköznek. 4. Az 1.—3. igénypontok szerinti cipő kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a talpnak: szögezett alsó széle (8) bőrszalaggal van szegélyezve, az (1) béltalp széle pedig kétfelől (7) bőrszalag közé ven foglalva oly célból, hogy a linóleum az átyukasztási helyeken el ne szakadjon. 5. Az 1.—4. igénypontok szerinti cipő kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (3) járótalpra a (8) bőrszegélyt teljesen elfödő és egy vagy több (14) hosszvagy harántbordával biró (13) fémkeret van erősítve. 6. Az 1.—5. igénypontok szerinti cipő kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (1) béltalp és annak (10) borítóbélése