72190. lajstromszámú szabadalom • Irányzókészülék védőlövegekhez
10. ábra a 9. ábra szerinti módszernek alkalmazását mutatja, a 6. ábra szerinti irányzék tartóra, ahol is a 8Q0, 1000, 1200 és 1400 m. repülési magasságoknak megfelelő (30) vezelőpályák egy-egy skálával vannak tlláhja, amelynek meg vannak jelölve a lőtávolságok, míg a (28) emeltyű fölső vége mutatót hord, mely az illető skála mentén mozgatható és az irányzóvonal illető magasságának és irányának megfelelő lőtávolságot közvetlenül mutatja. A célzás alfkaln^ával a megfigyelő az irányzói eifiezben alkalmazott nyílás élé áll és belenéz, amikor is az állandóan vízszintes helyzetű irányzékgyürűí, mely azon körülmény folytári, hogy azt a készülék mindig pontosan vízszintes helyzetben tartja, a légkörben a lövegcső mindenkori helyzete szerint hosszabb vagy rövidebb kisténgelyű ellipszis gyanánt látja. . • A megfigyelő szemétől az irányzékgyürű kerületi pontjain át húzott egyenes vonalak kúpfölületet alkotnak, mely kúp csúcsszöge annái nagyobb kell hogy legyen, mennél nagyobb a cél sebessége, mennél kisebb a megfigyelő szemét és a célgömlböt összekötő írányzóvonalnak a függélyessel alkotott szöge (2. ábra) és mennél nagyobb a céltávolság. A találmány szerinti berendezés olyan, hogy az elevációszög változása alkalmával az irányzószög önműködően változik és azonkívül, az irányzékgyűrü és a megfigyelő szeme közötti távolság önműködően vagy kézzel módosítható. Ezen utóbbi tá•volság beállításának célja elsősorban az, •hogy a középes lövedéksebességnek nagyobb elevációszögnél bekövetkező csökkenését tekintetbe vegyük. A változó céltávolságot (a közepes lövedéksebességnek a céltávolság csökkenése illetve növekedése alkalmával bekövetkező változását (és a 'cél sebességét az irányzékgyürfi és a megfigyelő szeme közötti távolságnak egy második, kézzel való független beállítása révén vesszük tekintetbe. A célzás alkalmával már most a következőképen járunk el: Á löveget akként állítjuk föl, hogy a mozgó cél az irányaékgyűrüt látszólag messe ^ és pedig oly irányban, mely az irányzékgyűrü középpontjában lévő célgömbön megy át. A légi jármű, mely a legtöbb esetben a vízszintes síktól nem nagyon eltérő síkban halad, a fönntemlitett kúpfölületet pl. a (b) és (f) pontokban metszi (1. és 2. ábrák), míg az a megfigyelőre nézVe abban a pillanatban megy át a célgömbön, amikor az a valóságban a b-f távolság közepén lévő (d) ponton halad át (2. ábra). A cél azonban az irányzókúpot más irányban is (pl. a c—g vonal irányában) metszheti, vágyig a kérdéses irány nem szorítkozik a b—f vonalakra. A (d) pont ama kör középpontja, amelyben 3 cél vízszintes mozgási "síkja az irányzókúpot szeli. Az a—d, b—d, c—d stb. távolságokon való áthaladás ideje ugyanazon rőpülési sebességnél és céltávolságnál mindig egyenlő, vagyis az az idő, mely eltelik attól a pillanattól, amelyben a megfigyelő a célt az irányzékgyűrü kerületén áthaladni látja, ,(a gyűrű vízszintes nagytengelyü ellípsziis gyanánt látszik) addig az időpontig, amelybe a cél a (2) célgömbön áthalad, mindegyik pont esetén ugyanaz rharad. Ha már most a megtámadandó légi járműnek pl. a (d) út "(1. ábra) megicieléhez ugyanannyi időre van szüksége, mint a lövedéknek ahhoz, hogy a (d) pontba érjen, úgy a lövedék a légi járművet ebben a pontban eltalálja. • . ; A találmány szerint az irányzékgyűrü méreteit illetve annak az (o) ponttól Való távolságát (2. ábra) a lövedék bizonyos közepes sebességéhez és a cél mozgási se-: bességéhez viszonyítva akként 'állapítjuk meg, hogy az az idő, mejyre a lövedéknek szüksége van arra, hogy a görbe vonalú o—d pályát leírja és az az idő, melyre a légi járműnek a b—d, illetve a—d, e—d, c—d stb. távolság megtételére van szüksége, bizonyos meghatározott céltávolság*
