72183. lajstromszámú szabadalom • Önműködő áramhatároló berendezés és hozzávaló elektromos ellenállás

ban az (a2) horgonyt mágnese •elereszti, míg az (al) horgonyt a most már gerjesztett (ml) elektromágnes magához vonzza, vagyis a rendes áramkör helyreáll. Az (m2) elektromágnes hatásai akár közös mágnesmaggal, akár — mint a 2. ábra mutatja — különálló mágnesmagokkal is foganatosíthatók. Az 1. ábrán csak egészen vázlatosan jelzett kapcsoló részeket, természetesen bármily célszerű kapcsoló készülékek alkothatják; alkalmazhatunk pl. higanycsöves kapcsolókat vagy higanyos olajkapcsolókat vagy pedig szénkontakiusokat. így pl. a 2. ábráin föltüntetett elrendezésnél a (d) kapcsoló készülék alkotja az (m2

) elektromágnes horgonyát. Az (m2) elektromágnes tekercsei akként méretezendők, illetve képezendők ki, hogy az első, vagyis jobboldáli tekercs a horgonyt magához vonzza, mihelyt a megengedett áramerősséget túllépik, míg a baloldali tekercs végül csak akkor eressze el a horgonyt, midőn a szabványos áramkör helyreálltával az áramerősség a megengedett mértéket eléri, Vagy esetleg annál kisebb mértékre sűlyed. Az (ml) elektrojmágnes tekercselésének olyannak kel lennie, hogy az horgonyát még akkor is állandóan vonzza, ha csak gyenge áram alatt áll is. A 3. ábra oly elrendezést mutat, melynél a (b) áiiamágat kikapcsoló elemet az (n) mellékáramkörü mágnes hozza működésbe. Ez esetben az (m2) elektromágnes a maximális áramerősség elérésé, illetve túllépése alkalmával magához vonzza (a2) horgonyát, mely ekkor bekapcsolja a (w) ellenállást tartalmazó második (c) ágat és egyidejűleg az (n) mellékáramkörü mágnessel ellátott (e) mellékvezietáket, a mikor is az (n) mágnes a (b) ágat kiikapcsolja. Ezen elrendezés folytán az áramnak intermittáló megszakításai, amilyenek az 1. és 2. ábrán föltüntetett kapcsolásnál az (a2) horgony fúlkorai visszacsappanása alkalmával következhetnének be, teljesen ki vannak küszöbölve. A 4. ábra oly elrendezés kapcsolási vázlatát mutatja, amelynél az ellenállást tartalmazó (c) ág állandóan be van kapcsolva. Itt tehát a második (b) ág a túlnagy terhelés vagy pl. rövidzárlat tartama alatt kikapcsolódik és azután isimét önműködően bekapcsolódik. Emellett azonban ne!m könnyű az (m2) elektromágnes tekercselését akként méretezni és ezzel kapcsolatban ezen mágnies horgonyának rugóját és csavarjait akként beállítani, hogy a horgonyt mágnese magához vonzza, midőn a mindkét elágazásban keringő áraim erőssége maximumát éri el és hogy a horgonyt a mágnes eleressze, miclőn a fogyasztó berendezés ellenállása akkoirta lett, hogy a fogyasztó a (b) elágazás hozzákapcsolása után a megengedett erősségű aramot kapja. KönAyü azonban ezt az 5. ábrán föltüntetett elrendezéssel elérni. Itt az (m) mágnes két tekerccsel van ellátva, melyeknek egyike kevés és lehetőleg kis ellenállású menettel van kiképezve és a (b) elágazáson átmenő, a határesetben- illetve szükség esetén megszakítandó áram hatása alatt áll, míg a másik tekercsen az ellenállást tartalmazó (c) elágazásban keringő ár? ni rész megy át. Ezen elrendezésnél a rendes áram a (b) fővezetéken, a csöves kikapcsolón és egyidejűleg a (w) elékapcsoló ellenállással ellátott (c) párhuzamos elágazáson át kering. Ekkor az (n) mágnes árammentes marad. A megengedett áraimerősség túllépése alkalmával az (m) mágnes a fölső, csöves kapcsolót magához vonzza, amikor is az (n) mágnes .bekapcsólódik és ezzel a (b) vezeték megszakad. Az (m) elektromágnes „differenciális relét" alkot, amelynek differenciális hatása azon alapszik, hogy akkor kapcsolja be a mellékáramkört, midőn a két relétekercselés ampermeneteinek száma maximumot ér el. és a mellékáramkört ismét kikapcsolja, mihelyt a második, ellenállást tartalmazó elágazásban levő relétekercselés ampermeneteinek száma minimumot ér el. Az (n) mellékáramkörü mágnes éppen arra való, hogy a határesetben, illetve szükség esetéin az ellenállás nélküli elágazást