72137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés zsiradékok, olajok benzin és más csekély fajsúlyú anyagoknak szennyvizekből való visszanyerésére

2. ábrán a másik foganatosítási alak van keresztmetszetben ábrázolva. Az 1. ábrán föltüntetett berendezés lényegében egy (djP gyüjtőtartályból áll, mely elé oldalt egy (a) kamra van helyezve. Az (a) kamrában egy 'kivehető (b) iszapveder vari, elrendezve. A rostély-I3 al ellátott (el) bevezető nyílás a szennyvizek bevezetésére szolgál, melyeknek durvaszemű, eldugulást okozó anyagrészei a rostély által visszatartatnak. Az (a) kamra a (c) csőbe megy át, mely a gyüjtőtartálvnak körülbelül félmagasságában központosán torkol és a csészeszerü (f) ütközőféllel van ellátva. A (d^ gyűjtőtartály fölső részében kör- vagy négyzetkeresztmetszetű hengert képez és alsó részében szabályos tölcsérbe megy át. A gyüjtőtartaly fenekétől központosán kiinduló (Í*) cső visz tartály fala menténfölfelé a (k) kivezető csatornanyílásig, mely mélyebben fekszik, mint a bevezető (el) nyílás. Ezen (g) levezétöcsö kiszedhetően van elrendezve és különleges elrendezésénél fogva egyúttal bűzelzárókép szerepéi a (E) csatornanyílástól visszaáramló csatornagázokkal szemben. A (g) levezetócsö kiemelhetöségénck lehetősége xnég azzal a további előnnyel jár, hogy a cső kiemelése után tisztítónyíláshoz jutunk, a csatorna esetleges eldugulásainak megszüntetésére. Nem kell tehát külön gondoskodni büzelzáróról és tisztítónyílásról, mint az eddigi berendezéseknél kellett. Az 1. ábrán föltünietett berendezés müköcicsi módja a következő: A zsiradék-, illetve olajtartalmú szennyvíz előbb az (a) kamrába jut, mi mellett a ílarva hordalékanyagok a (b) iszap -vederben leülepednek. A durvább keverékeitől megszabadított szennyvíz azután át ját a központos (c) hozzávezető csövön átves/i és annak lefelé torkoló végén át a (d) gyüjtoíartály középső részébe torkol. A csészeszerü ütközőfal folytán a szennyvíz lefelé minden irányban egyenletesen elosztatik, mint azt a nyilak a rajzban mutatják. Minthogy a szennyvíz cebessége ennek folytán a (c) hozzávezető csőből való kilépése alkalmával lassíttalik, a zsiradék-, illetve olajtartalmú részecskéknek van idejük és alkalmuk nyugodtan kiválni és (s) úszóréteggé egyesülni, mely a (w) víztükrön lassankint összegyűlik és időnkínt leszedhető. A könnyebb fajsúlyú úszó anyagoktól megszabadított szennyvíz ezután fokozódó sebességgel lialad lefelé és a még benne tartalmazott hordalékanyagokkal együtt a tartályfenék közepe felé mindenütt rézsútos falak mentén csurog le és a fenék közepéből kiinduló (g) levezetöcsövön át önműködően lebocsáttatik. A (d) gyűjtőlarlályban lévő, finomabb hordalékanyaöok önműködő továbbítása az üzemközben kclrikező víztúlnyomás segítségével eszközöltetik,' miután a berendezés kiöm•ési .helye mélyebben fekszik, mint a beömlési helye. Az áramlási energia fokozható, ha a lefolytató cső keresztmetszetét kisebbre vesszük, mint a hozzávezető csőét Különös jelentőséggel bír a szennyvíz központos be- és levezetése és pedig anynviban, amennyiben egyrészt, miután a (c) bevezetőcső kilépési nyílása és a (d) •gyűjtő' ártály - között lévő távolság minden vízszintés sík számára egyenlő, a sebességek egyenletes csökkenése éretik el minden fölső irány felé, míg másrészt a tartályfenék szabályos tölcséralakja folytán a leáramló vízáraimok számára egyenlő áramlási viszonyok és a sebességek egyenletes raagyobbodása éretik el. Csakis a (d) tartály ezen alakítása mellett van biztosítva az úszó anyagrészek tökéletes kiválasztása és -a hordalékanyagoktól való elválasztása, valamint az öszszes vízterek egyenletes kihasználása. A berendezésnek a 2. ábrán föltüntetett foganatosítási alakja szerkezetileg csak abban különbözik az 1. ábrán föltüntetett alaktól, hogy a központos (c) bevezetőcső alulról fölfelé torkol és a szennyvíz sebességcsöikkenésének tájmogatására fölfelé bővülő kibocsátó torkolattal van ellátva. Ezen foganatosítási alak működési