72102. lajstromszámú szabadalom • Biztosító és ellenőrzőkapocs tetőfedőlemezek megerősítésére

<dalun fölfelé irányuló (24) toldatok vannak kiképezve. A rövidebb és esetleg rugalmas (2) szár a 16—18. ábrán föltüntetett foganta tosítási alakoknál a (8) lemeznek a (23) kampókkal, illetve a (24) toldatokkal ellentétes végén a letaéz anyagából van kiképezve. A fölső (2) szár emellett háromszögletes lehet (16. ábra) vagy a 17. és 18. ábra szerint két kihegyezett (25) szárb.ól állhat, melyeik vagy egymással párhuzamosak (17. ábra) vagy egymás fölé vannak hajlítva (18. ábra). * Az 1—3. és 8—10. ábrán a kapocsnak a rendes tetöfödiési módnSl, a 6., 7. és 15. ábrán pedig az úgynevezett német föcLési módnál való alkalmazása van föltüntetve. A kapocs használati módja általában a következő: Mint a 1—5. és 8—10. ábrából látható, a kapocs (1) lelapitásaival, illetve (8) toldataival oly módon helyeztetik az alsó (14) tetőfödőletmezre, hogy a rugalmas (2) szár főiül fekszik. Ezután a kapocstól kétoldalt további (15, 16) tetőfödőlemezeket rakunk le, melyek szélei az (1) szár végén kiképezett hajlásnak, illetve kiszétesbítésnek megfelelő helyen a (17) bemetszésekkel vannak ellátva, mag a lemezek egyébként szorosan egymáshoz fekve a (18) illesztési-hézagot képezik. A (17) bemetszések a födölemezek kölcsönös helyzetéi pontosan meghatározzák, úgy hogy a kapocs a lemezek helyes átfedésének ellenőrzését is lehetővé teszi. A 4. ábrán föltüntetett, S-alakban meghajlított kapocsnál a lemezek nemcsak a kapocs kampós végének megfelelő helyen, Tianem a kapocs átmeneti helyén alkalmazott (4') vastagitásnak megfelelő helyen is bemetszésekikel vannak ellátva. A 8—15. és 16—18. ábrán föltüntett kapcsok használatánál a (15) ós (16) lemezek szomszédos szélei között a (8) lemezen, illetve a (1) szárnál (15. ábra) annyi hézagnak kell lennie, hogy a (9) hosszanti horony, illetve az (1) szár a födölemezek között elférjen. A födölemezek egymás fölé fordított szélei, illetve (17) bemtetszései vagy már a lemezek gyártásúnál alakíthatók vagy azokat a lemezek lerakásánál vésővel vághatjuk ki. A meghajlított, illetve vastagítött (!'), illetve (4) végdarabot (1., 6. és 8. ábra) vagy a (6, 10, 23) kampót (4,. 11., 16. és 17. ábrta)4

vagy a (11) fület (12. ábra) vagy a kapocsból kihajlított (24) szárnyat (17. és 18. ábra) a (15, 16) lemezek (17) bettnetszésébe vagy bemetszéseibe fektetjük, ami által a kapocs és a lemezek kölcsönös helyzete biztosítva van. Ezután a (22) födőlemezt a kapocsba és pedig a (2) szár alá tóljufe, mi mellett a rugalmas vagy utólag leszorított (2) szár a lemezt az alsó (15, 16) lemezeikhez szorítja, úgy hogy a három (15, 16, 22) lemez egyetlen kapocs által, elfödetlen lyukasztások nélkül összeszorítható. A 6.*, 7. és 15. ábrán föltüntetett kapcsoknál, melyek főkép az úgynevezett német tetőfödési módnál alkalmazandók, a lemezekben bemetszések nincsenek kik'ép&sve, minthogy az (1) szár oly hosszú, hogy vége a lemez fölső szélébe kapaszkodik. Ha a tetöfödölemezek teljesen megkeményedtek és kiszáradtak, úgy hogy már nem vetődhetnek, a 8—10. és 15. ábrán- föltüntetett kaposoik a fölső (2) szár lazítása és elforgatása után eltávolíthatók és újra fölhasználhatók, míg a többi ábrán látható kapocs állandóan a tetőn marad. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Biztosító és ellenőrző kapocs tetőiödöleímezek megerősítésiére, azáltal jellemezve, hogy a kapocs kengyelalakúan" van kiképezve ós az oldalt a lapos (8) toldatokkal, illetve kiszélesítésekkel ellátott alsó (1) szára végén oldalt ki van szélesítve, miimellett a kapocs a tetőn úgy van elhelyezve, hogy alsó szárálnak (8) toldatai vagy efféle részei az egymással szomszédos (15, 16) tetöfödölemezek alatt fekszenek és ezen szár vége a lemezek egyikében vagy mindkettőben le van horgonyozva, míg a kapocs fölső (2) szára a (15, 16) lemezeket befödő (22) tetőfödőlemezt körülfogja és a többi lemezen rögzíti.