72018. lajstromszámú szabadalom • Lecsapódás alkalmával záróakadályt alkotó lövedék

A találmány tárgya tehát röviden oly lövedék, amelynél egy közép rúddal tetv szoleges -számú és tetszőleges alakú rúd van csuklósan összekötve, ahol ez utóbbiak a záróakadályt, létesítik. A lövedéknek a földhöz való csapódásakor a,lövedék csúcsa a földbe fúródik, tehát sebessége elvész, míg a rudak saját súlyuk vagy a középrúdon eltolódó külön súly hatása alaitt iszéttörülnek és ezen helyzetükben záróakadályt alkotnak. A rudakat ezen helyzetükben célszerűen egy ütköző tartja meg, amelyen a rudak a ^lecsapódás pillanatában túlhaladnak. A középső rúd, amely körül a többi rudak kilendülhetnek, úgy képezhető ki, hogy a lecsapódás pillanatában elgörbüljön. Ez akkor előnyös, ha a lövedék nem meredek, hanem lapos pályát fut be és a földet hegyes szög alatt találja. Ez esetben a csúcs rézsútosan fúródik a földbe, azonban a lövedék teste, tehetetlenségénél fogva tovább törekszik repülni. Ennek folytán a 'középső fémrúd elgörbül oly módon, hogy rézsútos helyzetéből a lövés irányában többé-kevésbé fölegyenesedik. A lalálmánynak számos lehetséges kiviteli alakja közül egynéhány a mellékelt rajzon Van föltüntetve, amelyen 32 1. ábra lövedéket összecsukott, léhát lövésre kész állapotban, a 2. ábra pedig a földhöz való csapódás után, tehát záróakadálylyá szétterült alakjában mutatja, ahol egy külső húzóerő már a horgonyt is szétfeszítette; a 3—9. ábrákon oldalnézetben és alaprajzban a lövedékeknek különböző kivitelei láthatók befúródás után. T/íint az 1. és 2. ábra mutatja, a lövedék (a) középrúdjára, amely a (b) csúcsban végződik, a csuklószemekkel ellátott (c) test van illesztve, amelynek (d) szemeihez az (e) rudak csatlakoznak. Ez utóbbiak a (g) merevítések (f) csuklóiba vannak akasztva, míg a (g) merevítések egy • második, szintén csuklószemekkel ellátott (i) test (h) szemeivel vannak összekötve. Az (i) test, amely súlyosra is kiképezhető, a (k) hüvelynél fogva vezettetik az (a) középrúdon. Kilövésre kész lövedéknél az (e) rudak az (a) középrúdhoz feküsznek és azt körülveszik. Az (a) középrúd a (c) test alatt egy (s) tányért hord, amely a lövedék befúródásakor a földre feikszik. A közvetlenül a (b) csúcs fiölött elrendezett ernyőalakú (1) horgony több részre van osztva és pl. háromélű gúla (la ábra), vagy kúp (lb' ábra) alakjával bírhat. A horgony részeit a (t) merevítések az (a) középrúdon csúszó (u). hüvellyel kötik csuklósan össze. Ha a lövedék a földhöz ütődik és befúródik, akkor az (u) hüvely az egyes szárnyakból álló (1) ernyő szétterülését megakadályozza, tehát az ernyő zárt alakban nyomul a földbe. Az ernyő szétterülését csak az (a) középrúd irányában fölfelé ható'húzóerő idézheti elő, amilyen erőt pl. szétrobbanó gránátdarabok vagy fölrobbanó lövedékek gáznyomása hozhatnak létre, midőn a föld fölött fekvő tulajdonképeni záróakadályra hatnak. Ha a lövedéket a földbe való fúródásában az (s) tányér hirtelen megakasztja, akkor az (i) test saját és az (e) rudak súlyának hatása alatt az (a) középrúdon lefelé csúszik, minek folytán az (e) rudak és a (g) merevítések kifelé mozdulnak. Az (e) rudak visszalendülése az (a) középrúdon elrendezett akaszték, pl. egy rugalmas (p) kilincs segélytvei akadályozható meg. Az (i) test fölső helyzetét egy (n) ütköző, alsó helyzetét pedig egy hasonló (m) ütköző határozhatja meg, azonban ez utóbbira nincs föltétlenül szükség. Ha az (a) középrudat azon a helyen, ahol a földből kilép, tehát közvetlenül az (s) tányér fölött hajlékonyra képezzük ki, pl. az edzelt acélból készült rúd (r) helyét meglágyítjuk, akkor a lövedék lecsapódásakor még összecsukott állapotban lévő (e, g) rúdreodszer azt eredményezi, hogy a tehetetlenség folytán az (a) rúd az (r) helyen elhajlik, és pedig a lövedék leépülési irányában. Ha tehát a lövedék lapos pályát ír le, akkor a fönti berendezéssel elérjük, hogy az (a) rúd