72013. lajstromszámú szabadalom • Építőeljárás

2 — .falakat, azután pedig az így keletkező függélyes csatornákban az előre megállapított helyeken előállítjuk a tartószerkezetet képező (3) betonoszlopokat, amenynyiben a betont a (4) vasbetétek elhelyezése után egyszerűen fölülről beöntjük. Minden egyes oszlop helyén az alapzat-ban rqár előzetesen megfelelő nagyságú, őéÖzerüen lefelé bővülő (5) üreg képezendő ki, hogy ilykép az oszlopok lába beleágyaztassék az alapzatba és abban szilárdan rögzíttessék. A falak fölső befejezésére az 5. ábra külön is ábrázolt ll-kereszknetszetü (6) alakköveket helyezzük el, amelyek együttesen egy-egy végigmenő (7) csatornát alkotnak, amely csatornák — minthogy az oszlopok fölé kerülő (6) kövek (lásd 5. ábrát) függélyesen is át vannak törve (10) — a függélyes csatornákkal közlekednek, Azután ezen csatornákba szintén vasbetéteket helyezünk el, amelyeket az 1. ábrán láíiható Módon összekapcsolhatunk az'oszlopok vasbetétjeivel, mire az egész csatornát kiöntjük betonnal (8). A beton megszilárdulása után tehát egy teljesen összefüggő s ennélfogva igen nagy teherbírású vasbetonvázat kaipunk, amely fölé aztáíi tetszőleges födémszerkezet helyezhető, ill. az építkezés a további emeletekre is ugyanígy folytatható. Az építőkövek azon (3) üregeit, amelyekbe a betonmasszát beöntjük, célszerűen vízhatatlan réteggel, pl. aszfaltlakkal vonjuk be, hogy az alakkövek a beton megszilárdulásáig el ne ázzanaik és a lekötéshez szükséges vizet el ne vonják. Az építőköveket a fönt említett anyagból az építés helyén állíthatjuk elő s így azokat, minthogy szállítás közbeni sérüléseket nem szenvedhetnek, tetszőleges méretekkel készíthetjük. Emeltátt főleg arra kell ügyelnünk, ^hogy az egyes kövek lehetőleg sima külső fölülettél bírjanak, ami, tekintettel a fölhasználásra kerülő anyagokra, valamint arra, hogy azokat híg állapotban önthetj ük a formákba, könynyen elérhető. Esetleg a formókiait az anyag beöntés© előtt tiszta gip sziszei kikenhet] ük. Ennek a sima fölületi kiképzésnek az az előnye, hogy egyrészt igen csekély mennyiségű habarcsra lesz szükség és másrészt a kész falat azután külön bevakolni nem szükséges, hanem aizt közvetlenül festhetjük vagy kárpitozhatjuk. A sima fölületi kiképzés folytán ugyanis az egyes alakkövek igen pontosan illeszkédneik j*gyimáishoz, úgy hogy a vízszintes hézagokba úgyszólván csak összetapasztás céljából kell egy vékony, híg habarcsréteget alkalmazni, míg a függélyes hézagokat, ill. fez e helyütt a téglák ütköző fölületén kiképezett (9) hornyokat, főként a falnak oldalnyomás ^elleni szilárdságának növelésére öntjük ki ugyancsak híg ha&arcssal. összefoglalva a mondottakat/ megállapíthatjuk, hogy az uj eljárással a következő előnyöket érhetjük el. a) A betonváz előállításához külön héjazás nem kell, amiáltal igen sok munkát és anyagot takarítunk meg. b) A fal csekély önsúlyánál fogva gyöngébb alapozást igényel és a szerkezeti részeknél is megtakarítást érhetünk el. c) Minthogy a csupán kitöltésre, ill. héjazással szolgáló építőkövek terhet nem hordanak, azok oly olcsó s csekély szilárdságú, könnyű anyagokból készülhetnek, amelyek formába önthetők, gyorsan száradnak s amellett hő- és hangszigetelő tulajdonságaiknál fogva, valamint higiénikus szempontból előnyösebbék a nagyobb szilárdságú, súlyos anyagoknál. d) A híg massza alakjában való öntés lehetősége biztosítja az építőkövek sima fölületi'kiképzését, ami elkerülhetővé teszi a falfölület vakolását és jelentékeny habaircsimegtaikarítást jelent. e) Az a körülmény, hogy az oszloplábaknialk az alapzatba való beágyazása és az oszlopfejeknek betonhevederrel való összekapcsolási. folytán aiz egész váz egyetlen összefüggő betöiutestet alkot, rendkívüli szilárdságot eredményez. f) Minthogy az építőkövek igen könynyen és gyorsan előállíthatók (2—3 napi száradás után. már beépíthetők), az egész