71984. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
lessenek; ezenkívül a rúgófeszültség a terhelés fokának megfelelően beállítható lehet. A mellékelt rajzon az 1. és 2. árbán a rugalmas kerék elsőnek ..említett foganatosítási alakja oldal•és elölnézetben, részben metszetben van föltüntetve; a 3. ábrán a második kiviteli alaknak a futókoszorút képező abroncsai oldalnézetben, a csavarrugók elhagyásával láthatók. A 4. és 5. ábrán nehéz jármüvek számára való kerékkivitel oldalnézete és keresztmetszete, a 6. és 7. ábrán pedig a találmány tárgyát képező kerék további foganatosítási alakjáiniak oldalnézete és keresztmetszete látható. Az 1. és 2. ábra szerint á futókoszorú az egymástól kellő (távolságban tartott két (a) és (b) abroncsból áll1 , melyek közül a külső (a) abroncs tetszés szerint csúszásgátlóval, pl. a szegecsekkel vagy szögfejekkel felszerelt (al) bőrköpennyél lehet ellátva; a belső (b) abroncs, mely egy- vagy többrészü lehet, a (c) keréktalpkoszorún "vagy az egymást átfedő (d) szárnyalt és az (f) csavarorsók útján lehet megerősítve, vagy többrészü kiképzés esetében az abroncsrészeknek a (g) csavarok által való ^összekötése után a (c) ikeréktalpra fölhúzható (3. ábra). Az (a) és (b) abroncsok az (a2, b2) szemekkel (vagy ehelyett csapokkal vagy effélékkel) vannak ellátva, melyek a (h) csaivarrúgók {megerősítésére szolgálnak. Ezek a rúgók két síkban zeg-zugosan vannak elrendezve és egymáshoz képest eltolt (a2, b2) szemekhez vannak erősítve, úgy hogy két-két rúgó egymást mindig keresztezi (1. ábra). A rúgókat előnyösen az idegen testek behatolását megakadályozó (i) védőabroncs födi le, mely a futókoszorú külső abroncsán van megerősítve. Ha azt akarjuk, hogy oldalirányú erők, mint amilyenek pl. kanyarulatokban való haladásnál lépnek föl, a rúgókra befolyást ne gyakoroljanak, akkor úgy, amint a 3. ábra mutatja, a futókoszorút képező (a, b) abroncsok egyes .helyein egymásba nyúló és egymáshoz képeisít eltolható (j) és (k) vezetékeket rendezünk el|, melyeik a rúgóknak csak a kerék síkjában való elmozdulását engedik meg, mig az erre merőleges érőket! fölfogják. Ha úgy, mint a 4. ési 5. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál, két csavarrúgócsoportot alkalmazunk, akkor az elrendezés olyan, hogy az egymást keresztező (h) esavarrúgókat, melyek a külső (a) abroncsot ai belső (b) abronccsal kötik össze, nem fölváltva a kerék középsíkjához párhuzamos síkokban, hanem olyan kúpfölületeken rendezzük el, amelyek közös alapfölülete a kerék középsíkjában fekszik. A futókoszorú belső (b) abroncsával a gyöngébb (hl) rugók útján, melyek szintén a kerék középsíkjához képest szimjmetrükus J&ét kúpfölülelen fekszenek, az (1) segédkerékabroncs van összekötve; ez az abroncs kerületén az (m) csigákkal van ellátva, melyek segélyével a segédabroncs ,elegendő megterhelés esetében a futókoszorú fölfekvési helyén a külső (a) abroncshoz támaszkodik. A kerék rugalmasságának fokozása, csöndesebb járás elérése, az abroncsok törési veszélyének csökkentése és azok túlságos mértékű deformációjának megakadályozása, valamint. a rúgófeszültségnek a terhelés foka szerint való szabályozása céljából a 6. és 7. ábra értelmében ' a külső abroncs az (a) acélszalagból és két vagy több lágyvasból készült kicserélhető (al, a2) futóabroncsból van összeállítva. Ezen futóabroncsok 'egymáson fekve melegen húzatnak föl vagy spirálisalakú menetekben fölgöngyölt laposvasból állnak. A (h) csavarrugóknak az (a) acélszalagon és a tulaj donképeni kocsikereken megerői^... (b) abroncson való megerősítésére az (n, nl) szorítófogók szolgálnak, melyek alakja a 7. ábrán föltüntetett keresztmetszetből a 6. ábrával kapcsolatban
