71911. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás égési turbinák számára

3 — melegüket nagyobbrészt a (35)-nél belépő égési gázoknak és friss levegőnek adják le úgy, hogy a gázok a (6) nyíláshoz mar csupán az új és az előző töltés közötti melegleadáshoz szükséges hőmérsékletkülönbséggel érkeznek meg. Az égési levegőt a (29) kompresszor szívta be (a 17 vezetéken át) és azt 30 atmoszférára komprimálva, a (15) vezetéken át a regenerátorba nyomta. Ha a hőkicaerélődést a regenerátorokban csak atmoszférikus hőmérsékletig hagyjuk végbe menni, úgy az eltávozó gázok egy részét a frissen bevezetett égési levegő tömege a (20) vezetéken át lefejti és a (21) vezetéken át a (22) alacsonynyomású tartályba vezeti. Ezen égési gázok a (23) fuvókában atmoszférikus nyomásra expandálnak, a (31) turbinakeréken munkát fejtenek ki és a kipuffogón keresztül a szabadba áramolnak. A többi égési gázokat a (7) hűtő segélyével lehetőleg erősen lehűtjük, egy a rajzon fel nem tüntetett kompresszor segélyével 8 atm. nyomás mellett leszívatjuk és a 30 atmoszférát kitevő égési nyomásra komprimáljuk. Ennek utána a gázok a (16) vezetéken át ismét a regenerátorba jutnak, ahol azok a (18) vezetéken át beáramló levegővel összekeverve ellenáramban elvonják az eltávozó gázok melegét és felmelegednek. Ha a hőkicserélődés a környezeti hőmérséklet alatt fekvő hőfokig folytatódik, úgy a folyamat a következő lesz: Miután az égési gázok, a fentebb leírt módon a (7) hűtőn keresztül/áramoltak, azok a (9) regenerátorba jutnak, ahol a (10) nyíláshoz érkezve lehetőleg fölvették az ellenáramban folyó égési gázok hőmérsékletét, amelyet egyelőre 150° abszolútnak veszünk. A (14) vezetéken a (30) kompresszor felől jövő fáradt gázok hőmérséklete is, föltesszük, 150° abs. volt. A (11) hűtőben a (10) vezetéken át eltávozó égési gázokat egy hűtőközeg segélyével annyira lehűtjük, hogy azok a (30) kompresszorban 30 atm. nyomásra való komprimálás után pl. 150° abs. hőmérsékletet érnek el. A kompresszor hűtőterei elgőzösítő gyanánt szolgálnak a (26)-nál belépő hűtő folyadék számára, amely viszont a kompresszorból való kilépése után, mint már föntebb említettük, a (11) hűtőn keresztüláramlik és a (27) vezetéken át lép abból ki. Hűtő folyadék gyanánt C02 vagy NH3 vagy más tetszőleges gáz vagy folyadék vagy gőz szolgálhat. A (27) vezetéken át eltávozó gázok ellenáramban lehűtik a (26)-nál a kompresszorba belépő hűtőfolyadékot és a gázokat egy kompresszor annyira komprimálja, hogy azok az elgőzösödési melegüket atmoszférikus hőmérsékletnél adhatják le, vagy pedig a gázokat absorbciós gépekkel oly feszültségre hozzuk, hogy azok újból beléphetnek a körfolyamba. Az absorbeáló folyadékokból a (7) hűtőben vagy pedig a kompresszorhűtőterekben melegítés által a bennük tartalmazott gázok kiszabadíthatok. A (11) hűtőben vagy a (30) kompresszorban csöppfolyóssá váló gázokat a rajzon föl nem tüntetett készülékek segélyével lekapcsolhatjuk és a (15) vezetéken át a pl. 30 atm.-t kitevő égési nyomáson ismét bevezethetjük a folyamatba. A gép terhelése szerint az összes üzemi feszültségek növelése által a teljesítményt az abszolút feszültségnek megfelelően növelhetjük anélkül, hogy a berendezésen szerkezeti változtatásokat kellene eszközölnünk. A (29) kompresszor kompressziómunkájának csökkentése céljából azzal a teoretikailag szükségesnél csak kevés százalékkal több levegőt szabad szívatnunk. Az elégés az égési kamrában a lángnélküli fölületi elégés ismert módszere szerint megy végbe, mely célból a kamrát -egészben vagy részben ehhez alkalmas anyaggal töltjük meg. A frissen beszívott levegőt az égési gázok feszültségére, a leírt esetben 8 atmoszférára való sűrítése után azokkal keverve 30 atmoszférára komprimáljuk és a regenerátorba