71899. lajstromszámú szabadalom • Nyújtóhengermű pamut számára
előrejuthasson, anélkül, hogy a szomszédos rostokat magával ragadná. Az imént említett gyönge nyomást legjobban oly módon érjük el, hogy a nyújtóhengerpár elé jágyázott hengerpár felső hengerét 60—100 g. súlyra választjuk. Célszerű még, hogy a nyújtóhengerpár elé ágyazott hengerpárnál nem csupán a fölső hengernek, hanem a hozzátartozó alsó hengernek is sima fölülete legyen. A sima fölületű henger természetesen kisebb ellenállást fejt ki keresztülhúzáskor a rostok ellenében, mint a rovátkolt A sima hengernek elméletileg egyetlen nyomópontja van az érintkezés helyén, míg egy rovátkolt henger alkalmazásánál legalább is két nyomópont működik egyidejűleg, amelyek a rostok áthúzását megnehezítik. A rostoknak pontszerű befogása a csekély ellenállás folytán jelentékeny előnyöket nyíjjt a vezetőszalagok alkalmazásával szemben is, amely utóbbiak a szálas anyagot hosszabb úton fogják le. Az új ny új tómű segélyével sikerül hibátlan, egyenletes szálat nyernünk, melynek vastagsága 10—50-szer kisebb, mint a fölhasznált kanóc (elősodrat) vastagsága, úgy hogy pl. egy 4 számú kanócból egyetlen munkamenetben nyerhetünk 40—200 és még magasabb számú szálat. Az idetartozó rajzokon a nyújtómű kiviteli alakjának példái vázlatosan van^-3 nak föltüntetve. 1. ábra a pamutiparban eddig szokásos nyújtóműnek elrendezése. 2. ábra az új nyúj tómű. 3. ábra az eddig szokásos nyujtóműnek átalakítása a jelen találmány szerint. Amint az 1. ábrából változatosan látható, az ismeretes nyújtómű legszokásosabb kiviteli alakjának három, 1, 2, 3 rovátkolt hengere van, amelyek különböző sebességgel vannak meghajtva. Az 1 behúzóhenger jár leglassabban; valamivel gyorsabban a 2 középső henger és leggyorsabban a 3 elülső vagy leadóhenger. A három (la, 2a, 3a) nyomóhenger közül (3a) bőrözve van, míg a másik kettő rendesen simán marad és gyűrűs fonógép esetén az (la) henger súlya kb. 1500 g. (2a) hengeré kb. 350 gv míg a (3a) nyomóhengert külön súly terheli. A (2) középső henger nagyobb kerületi sebességgel járt, mint az (1) behúzóhenger, de kisebb kerületi sebességgel, mint a (3) leadóhenger. Eközben kétszeres nyújtás történik, és pedig egyrészt az (1) behúzóhenger és a (2) középső henger között, másrészt pedig ezen utóbbi és a (3) leadóhenger között. Ezen a módon azonban nem lehetett egy munkamenetben nagyobb nyújtást elérni, mint 6—10-szereset. Ezen nyújtásnak egy csekély része az (1) és (2) hengerek, nagyobb része azonban a (2) és (3) hengerek között történt. Jelen találmány szerint már most, amint a 2. ábrából látható, a nyújtóművet olyképen alakítjuk át, hogy az (1) behúzóhenger és a (3) elülső henger az (la és 3a) nyomóhengerekkel egyetemben változatlanul megmarad, míg a (2) hengert egy olyan henger pótolja, amely lehető közelre van hozva a (3) elülső hengerhez. Evégből célszerű a (2) henger átmérőjét megfelelően kicsinyre venni. Kísérletek azt mutatták, hogy hozzávetőleg 8—16 mnl. átmérő jó eredményt szolgáltat. A (2) hengert célszerűn símára, tehát nem rovátkolva készítjük és ugyanavval a kerületi sebességgel járatjuk, mint az (1) behúzóhengert. A (2a) henger csupán oly csekély nyo-, mást gyakoroljon a (2) hengerre, htígy a rostokat az elmagyarázott módon áthúzhassuk a (2, 2a) hengerpár között. A (2a) hengernek tehát könnyűnek kell lennie és súlya a kanóc vastagsága szerint hozzávetőleg 60—100 g.; aluminiumból is készíthető. Ha meglevő nyújtóműveket kell a jelen találmány szerint átalakítanunk,
