71890. lajstromszámú szabadalom • Ajtókilincsrögzítő szerkezet

I Ezen összekapcsolódás az oldalsó metszeteken jól kivehető kapcsoló részek segélyével történik, amelyek közül legfontosabb a (b) csapon elrendezett kampószerű (6) köröm, amely a csap elforgatása alkalmával belekapaszkodik az (a) csapon kiképezett megfelelő (7) kivágásba Ezen köröm és kivágás a zárdió felőli oldalon le vannak rézselve (8-nál), miáltal az elforgatásnál a csapok egymás felé mozgattatnak, ill. teljesen behúzatnak a zárdióba, miközben egyrészt a (6) köröm (9) fölülete, másrészt az (a) csap (19) fölülete szorosan hozzáfekszik az (1) zárdió homlokfölületéhez. A (6) köröm külső, körrel határolt fölülete már most úgy van kiképezve, hogy a (b) csap elforgatása előtt excentrikus helyzetet foglal el a zárdió középvonalához képest, elforgatása után azonban ezen külső fölület koncentrikus helyzetbe kerül és az (a) csap keresztmetszetét majdnem teljes körré egészíti ki. Ebben az állapotban azután rátolhatjuk ezen hengeres fölületre a (11) gyűrűt, amely megakadályozza a (b) csap visszaforgatását s ezzel a kapcsolat oldását. Hogy teljesen szoros kapcsolatot érjünk el még olyan esetben is, ha a zárdió ürege valamivel bővebb volna, a (b) csap közepe táján egy (12) bütyök van elrendezve s ezzel szemben az (a) csapon egy (13) vájat van, amelynek mélysége azonban a (12) bütyök magasságánál valamivel kisebb, helyesebben, ezen vájat mélysége egy excentrikus vonal szerint csökken úgy, hogy a bütyök végső helyzetében elforgatás után csak fölső -élének erőszakos ledörzsölése után találhat helyet a vájatban. Ezáltal elérjük, hogy az (a, b) csapok igen szorosan rögzíttetnek a zárdióban. Azon esetre is számítva, hogy a zárdió némelykor a szokott méretnél hosszabb is lehet, az (a, b) csapoknak a dióba illeszkedő részeit a normális dióhossznál valamivel hosszabbra hagyjuk és a (b) csapon itt kúpos -fölületet alkotó (24) bordákat rendezünk el; úgy, hogy rövid diónál is meg van akadályozva a hosszirányú eltolódás, míg a hosszabb-, diónál ezen kúpos bordák deformálása mellett a (b) csap még mindig behajtható a kellő helyzetbe. Nagyobb biztonság kedvéért a csapok tövénél is alkalmazhatunk a (6, 7) kapcsolathoz hasonló (14) körmöt és (15) kivágást (lásd az 1. és 2. ábra jobb oldalán). Bár a (.11) gyűrű a (6) körömmel kapcsolatban megakadályozza a (b) csap visszaforgatását, nagyobb biztonság kedvéért, valamint a (b) csap ily törekvések elleni torzióigénybevételének elkerülésére még-a (21) pajzs furatának és az ebben forduló csaprésznek a 4." ábra szerinti megfelelő kiképzése által is meggátolhatjuk ezen visszaforgatást. Eszerint ugyanis az e helyen körkeresztmetszetű csapot ledolgozzuk úgy, hogy egy vagy több (18) síkfölület álljon elő. Ennek megfelelően a pajzs furatát is excentrikusan képezzük ki, hogy azon a (18) fölületekhez illeszkedő (19) síkfölületek keletkezzenek, amelyek a csapnak balra való visszaforgatását megakadályozzák. A (b) kilincs csapját már előzetesen, tehát a pajzs felerősítése előtt helyeztük be a zárdióba és csak azután, amikor a csapot elforgatás után a 4- ábrán föltüntetett, rögzített helyzetébe hoztuk, erősítjük meg a (21) pajzsot, .olymódon, hogy az többé nem engedi a csap viss-zaforgatását. A pajzs kivágása emellett olyan, hogy nem gátolja a kilincsnek a zár nyitásához szükséges lenyomását, a rajz jobb oldalán látható nyíl irányában; de ezt a mozgást is határolják a (20) fölületek, amelyekbe a (18) fölületek meghatározott szögelfordulás után beleütköznek úgy, hogy ilymódon is elkerüljük a csapnak torzióigénybevételét akkor, amikor túlnagy erővel nyomatik le a kilincs. Olyan esetekben, amikor a pajzs a kulcslyukat is födi, arra való tekintettel, hogy különböző záraknál a kulcslyuk különböző távolságnyira van a kilincstől, a találmány szerint ezt a pajzsot is úgy képezzük ki, hogy tetszőleges zárakhoz