71814. lajstromszámú szabadalom • Zárás eredetiségét biztosító szerkezet
3 vely kiáll. A hüvely szegélyét azután egy alkalmas szorítófogóval lekarimázzuk, iriimellett a szorítófogót addig nyomjuk, míg a (2) korong el nem lapul és szegélyével az (1) alsórésznek karimázott (3) szegélye alá nem hatol (6. ábra) és míg a zárást ily módon nem biztosítja. Az így zárt bádogtoknak hívatlan nyitása föltűnő sérülés és torzulás nélkül teljesen lehetetlen. A zárás azonosságának bármikor való megállapíthatása céljából a nyomógomb alkalmazásakor a csapos rész, a zárótok alkalmazásakor pedig a (2) zárórész külső oldalát már a gyár ellátja belepréselt sorozatjellel és 1—10000 számtanilag folytatólagosan haladó számjegyekkel (4. és 5. ábra), az alsó részt pedig mindkét kivitelnél a föladó állomás nevével •(7. ábra). Még akkor is, ha a gyár által ily módon jelzett zárak összevisszaságba kerülnének és válogatás nélkül jutnának az alkalmazás helyére, az egyrészt a sorozatjel által, másrészt a terjedelmes számsor által adott különbözőség minden egyes zárnak egyéniséget kölcsönöz, ami a valószínűség törvénye értelmében kizárja annak lehetőségét, hogy hívatlan személy egy „azonos" fejrésznek, vagy alsórésznek birtokába juthasson. Ha azonban a gyár ezenkívül még arra is gondot fordít, hogy nyilvántartja az egyes állomásoknak szállított zárak sorozatát és számjegyeit, pl. elkönyveli, hogy (a) állomás A sorozatú és 1—5000 terjedő számokkal, (b) állomás Z sorozatú 2000— 6000-ig terjedő számokkal ellátott zárakat kapott, akkor lehetetlen, hogy hívatlan személy „azonos" zárnak másodlatát magának megszerezhesse. Hogy azonban a föladás pillanatától kezdve egész a kiadásig mindenkor ellenőrizhető legyen, hogy a föladó állomáson fölerősített zár melyik sorozat jelet és számot viselte, ezeket a jelzéseket a szalagra, vagy a zsinegTe erősített (9) táblácskára (8. ábra) téntairónnal, vagy színes ceruzával fölírjuk. Más jelzéseknek, mint pl. a zárás alkalmazása keltének, a kocsi számának stb., a szalagon való följegyzése mellőzhető, • sőt fölösleges és időrabló, hiszen ezek az adatok a szállítmányt kisérő fuvarokmányba a sorozat- és számjelzéssel együtt hivatalból fölvétetnek. Ha azonban£ keletre a föladó súlyt helyez, azt a (8) táblácskára följegyezheti. A nyomógombnak alkalmazása úgy történik, hogy a zárat a biztosítandó térrel (kocsival, bőrönddel, pénzes ládával stb.-vel) összekötő köteléknek egyik végét a kocsinak (stb.-nek) karikáin átfűzzük és a másik végével egyesítve és öszszehajtogatva a nyomógomb két része közé tesziik, miáltal utóbbiak összenyomása révén a csapos rész azt átlyukasztja. A tokos zár alkalmazásánál pedig az alkalmazott erős (6) zsinegnek egyik végét előbb a biztosítandó tér (9) karikáján vezetjük át, majd pedig a zsineg két végét az (1) alsó résznek (10) bebocsátó nyílásán (1. ábra) átdugjuk és rájuk bizonyos távolságban két (12, 13) csomót kötünk és a köztük keletkező (14) hurkot a (4) hüvelyre illesztjük úgy, hogy a (6) zsineget nemcsak a tok belsejében alkalmazott tövisek, hanem a (12, 13) csomók, illetőleg az általuk alkotott és (4) hüvelyre tolt (14) hurok is biztosítja a kihúzás ellen. A zsinegnek a (13) csomóból kiálló végeit a tok zárásánál a tok belsejébe rejtjük úgy, hogy hozzáférhetetlenné lesznek, azonban egy második (31) nyílás (1. ábrán pontozva) alkalmazása esetén a tokból ki is állhatnak. A jelzéssel ellátott zár a kötelékkel együtt egyetemes térzáró eszközt alkot, amely bármely üzemben használható a zárás eredetiségének biztosítására. Ha pl. valamely ládának tartalmát akarjuk hívatlan érintéstől biztosítani, akkor a köteléket a burkolaton néhányszor keresztezve körülvezetjük és végeit a nyomógombbal, vagy hüvelylyel összecsiptetjük, a jelzéseket pedig magára a