71786. lajstromszámú szabadalom • Katonai ásó
megfelelő hosszhasítékkal van ellátva. A hüvelyre vagy a kivont pengére föltolt ásólapnak lecsúszás elleni biztosítására célszerűen az ásólap bújtatóján alkalmazott csapos rúgó szolgál, mely az ásólap használati állásában a hüvely ill. az oldalfegyver hárítóvasának vagy rúdjának megfelelő mélyedésébe pattan. A mellékelt rajzban az 1—8. ábra az előbbi, a 9—17. ábra pedig az utóbbi foganatosítási alakot mutatja. 1. ábra a hüvelyként szerkesztett nyéllel ellátott ásó oldalnézete, 2. ábra pedig annak fölülnézete. 3. ábra az 1. ábra A—B vonala szerinti metszet. 4. ábra az oldalfegyver. 5. és 6. ábra az oldalfegyvernek az ásó nyelébe való bedugása által keletkező oldalfegyver-ásót mutatja oldal-, ill. elölnézetben. 7. és 8. ábra két egymásra merőleges nézetben mutatja, hogy miként lehet az oldalfegyverásót a lövőfegyverre tűzhető alabárddá átalakítani. 9. ábra a bujtatóval ellátott ásólap elölnézete, 10. ábra annak hátulnézete és 11. ábra alaprajza. 12. és 13. ábra a hüvelyes oldalfegyver oldal- és elölnézete. 14. és 15. ábra az ásólapnak az oldalfegyver hüvelyére való föltolásából keletkező katonai ásó elől-, ill. oldalnézete. 16. és 17. ábra a kivont oldalfegyverből és ásólapból képezett szúró- és ütőfegyver, mely a lövőfegyverre való föltüzés által alabárdot alkot. Az 1—8. ábrában (a) az ásólap (al) ennek bujtató ja, (b) és (c) az ez utóbbira csuklósan erősített vagy reákapcsolt vályúalakú nyélrészek, melyek összefogására a (d) tológyűrű vagy hasonló szolgál. Az oldalfegyver a szokásos módon az (e) markolatból és (f) pengéből áll. Használaton kívül az oldalfegyver az ásónyél (g) nyílásába (3. ábra) van dugva (5. és 6. ábra) és a katona azt az ásóval együtt alkalmas módon, pl. de<rékszíjon hordja. Ha csupán az oldalfegyvert kívánjuk használni, úgy ezt a szokásos módon kihúzzuk a hüvelyként szolgáló ásónyélből. Ha ásni akarunk, úgy az ásót a bedugott oldalfegyverrel együtt lecsatoljuk, az egyik kézzel a (b, c) nyelet és a másikkal az (e) markolatot fogjuk meg és úgy ásunk, mint közönség;es ásóval, mimellett a bedugott (f) penge a (b, c) nyélnek ós az (a) ásólapnak a kellő merevséget biztosítja, míg az (e) markolat a tulajdonképeni nyelet meghosszabbítja úgy, hogy az ásásnál nagyobb erőt fejthetünk ki a föld kiemelésekor. Ha az egyesített ásót és oldalfegyvert a lőfegyverre akarjuk föltűzni, tehát ez utóbbit alabárddá akarjuk átalakítani, úgy a (d) gyűrűt az (al) bujtató fölé toljuk ós a (b, e) nyélrészek áthajtása után az (f) pengét az (al) bujtatón keresztüldugjuk annyira, hogy a hárítóvas az (al) bujtatóba ütközzék. Ezután a visszahajlított (b, c) nyélrészeket a 7. és 8. ábrán látható módon az (a) ásólapra fektetjük és az ásólapon túlálló pengerészt célszerű módon, pl. a (h) gyűrű vagy zsinór, avagy hasonló segélyével a nyélrészekkel kötjük össze. Erre az ilyként keletkező szúró- és íitőf egy vert (7. és 8. ábra) olyként erősítjük a lőfegyverre, hogy a szurony (e) markolatát szokásos módon fölfűzzük a fegyverre. A 9—17. ábrákban az (a) ásólap (al) bujtatója az (a2) 'hasítékkal van ellátva, melynek folytatásába esik az ásólap (a3) vályúja, A bujtatón a (bl) csappal ellátott (b) rugóból álló csappanó van alkalmazva. Az ösmert módon a (c) pengéből (cl) markolatból és (c2) hárítóvasból álló oldalfegyver alkalmas merev anyagból (fém, fa vagy hasonló) álló (d) hüvelyben fekszik, mely tetszőleges alkalmas alakú (kerek, lapos vagy elliptikus). A hüvelyben és a hárítóvasban a (b) csapórúgó (bl) csapja számára (e), ill. (f) kivágás van alkalmazva.
