71772. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvizek biológiai tisztítására
érnek és a válaszfalak fölső részén lévő megfelelő nyílásokon vannak átvezetve. A rekeszek a következő módon közlekednek egymással: A (h) csövön^ amely a (k2, k4, k(i) csövekhez hasonlóan csaknem a medence fenekéig ér, a vizet az (1) rekeszbe vezetjük be, ahol a víz fölemelkedvén, az ugyancsak ezen rekeszben lévő (ki) cső magasabban elhelyezett nyíláson átömlik a szomszédos (k2) rekeszbe, innen hasonló módon a (3), majd a (4) rekeszbe jut át, ahonnét a víz a (kl, k3, kő) csöveké kel egyenlő magasságban elrendezett (1) csövön át távozik a medencéből. A leírt berendezés előnyé, hog'V a víz aránylag kis helyen nagy utat, lassan halad meg úgy, hogy az átfolyási idő alatt bő alkalma nyílik lebegő iszapját leülepíteni, sőt a benne lévő szervesanyagok egy része el is bomlik. • Tapasztalati tény, hogy a bomlásnak induló szennyvíz fölületén hártyaszerű, réteg képződik,- amely bomlása után, részben gázalakban távozik a medencéből, részben pedig annak fenekére ülepszik le. A J-alakú csövek rövidebb szárának a víz fölszine alatt való elrendezésével tehát ezen úszó iszapnak egyik rekesztől a másikba való át jutását kívánjuk megakadályozni. • - A (j) válaszfalak nem érnek föl a medence tetejéig, miért is az összes rekeszekből fölszálló gázok egy közös (m) csövön át a kéménybe, vagy az ereszcsatorna fölé vezethetők. A medencében fölszaporodott iszap eltávolítása céljából a medence.alul a kívülről <s) kézi kerék és (t) tolattyúrúd útján működtethető (o) tolattyúszeleppel van ellátva, amely az (n) iszapelevezetőcső nyílását zárva tartja. . Az (o) szelep (p) háza négy, az (1, 2, 3, 4) rekeszekkel közlekedő (r) nyílásokkal van ellátva, amelyeken át az (o) szelep nyílása alkalmával a fölgyülemlett iszap az (n) cső útján (vl, v2) aknába bocsátható. - Az (n) csővezetéknek a (vl, v2) aknában két (zl, z2) kitorkolló nyílása van. melyek közül az alsó (z2) rendszerint zárvavair úgy, hogy az iszap a medencében lévő vízoszlop nyomása folytán á (zl) nyíláson át;az akijak (vl) részébe nyomul, ahonnét vödrök vagy „ Paternoster"-mű segélyével eltávolítható. Ez esetben a (w) csapóajtószerű feneket alkalmazzuk az aknában. A (z2) tolózárral éllátott nyílást csak az esetben használjuk, ha a medencében lévő vizet is ki akarjuk bocsátani, amikor is, szükség szerint, esetleg szivattyút is segítségül vehetünk. Az ülepítőmedencéből kikerült, többékeVésbbé rothasztott "szenny vizet a 4—7. ábrákon látható szűrőtestekre bocsátjuk, ahiel vekben a rothadó szervésáriyagok elbomlását, oxidálását végző mikroorganizmusok (baktériumok, protozoák és légyálcák) dús tenyésztéséről és szaporodásáról bőséges levegőzés útján gondoskodván, ezek a szennyvízben lévő szervesanyagokat aránylag rövid idő alatt megbontják, a szennyvíz kirothad. Ezen célt az eddig alkalmazott berendezésektől eltérően azáltal érjük el, hogy a szűrőtestek anyagát képező szűrőanyagot (koksz, salaktörmelék) nem nagy tömegekben, hanem apró darabokban, nagy és kissé rézsútos fölületén rendezzük el ákképen, hogy annak minden része huzamosabb ideig éx*intkezik a levegővel, mert a szennyvizet az egyes szűrőtestekre csak időközönként bocsátjuk, időnként pedig a levegő behatása alatt állanak. Ily módon nagy mennyiségű szennyvíz tisztítása kisméretű szűrőberendezéssel, aránylag rövid idő alátt, automatikus vízadagolás mellett, tehát kezelést nem igénylő módon eszközölhető. " A szűrőtestek egy betonból, téglából, vagy másefféléből épített, kellőképen szellőztethető kamarában, szükség szerint több sorban, egymás mellett és fölött vannak elrehdezve. Az ülepítőmedencéből (1) csövött át ki1 ömlő vizet az (5) csövön a szűrőkamara fölső részében lévő, j(I) csatornába vezetjük, mely utóbbi a kamara mellső és két
