71747. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és generátor melléktermékeknek kitermelésére gáznak oly előállításánál, melynél oxygén és hydrogén váltakozva hat be égési anyagokra

nagyobb. Az égési anyag’ a légperiódus alatt fölmelegszik és azonnal lehűl, mi­helyt gőzt nagyobb mennyiségekben ve­zetünk be. A hőmérsékletnek csökkenésé­vel azonban a gőz elbontása és az ammo­­niakképződés mindinkább csökken. Tisz­tán pazarlás volna tehát, ha a periódus­nak egész tartama alatt ugyanazon gőz­mennyiségeket akarnék bevezetni, mint a periódus kezdeténél, mivel a gőznek leg­nagyobb része el bontatlanul hagyná, el a generátort és az általa létesített hőelvo­nás következtében csali károsan hatna. A légbevezetósnél a viszonyok meg vannak fordítva. Ha mindjárt a periódus kezde­tében akarnának nagy légmennyiséget bevezetni, akkor nagy mennyiségekben képződnék széndioxid, az égési anyag azonban, mivel az az előző gőzölés által le van hűtve, nem volna képes a széndioxy­­dot szénoxyddá redukálni. Ezért kezdet­ben csak kis mennyiségekben vezetünk be levegőt és ezeket a növekedő hőmérséklet mérvében fokozzuk. A föltalálok, további kísérletek alapján megállapították azt is, hogy kénhvdrogén forró égési anyagnak fölületén sokkal könnyebben oxydálható oxvgén által, mint az ammóniák, amiből a találmányt képező eljárásnak egy további lényeges haladása folyik. Ha tudniillik a levegő után víz­gőzt vezetünk a forró égési anyagba, ak­kor a. vízgőzből és az égési anyagnak kén­jéből kénhydrogén képződik, mely a reak­ciós zónában még jelen lévő, vagy a gőz­től tovaragadott csekély oxygénmennyi­­ségeket azáltal távolítja el, hogy kénes­savvá vagy kénné és hydrogénné oxvdá­­lódik. Az oxygén ekként már nem hathat elbontóan az ammóniákra úgy, hogy az ammoniáktermelés nagyobb lesz, mint az eddigi eljárásoknál. Ezeknél ugyanis a jelenlevő nagy légmennyiség a kénhydro­gén t majdnem teljesen kéndioxyddá oxy­­dálja úgy, hogy amaz. nem képes védő hatást kifejteni. Ha azonban csak gőzt vezetünk be levegő nélkül, akkor a kelet­kezett kénhydrogénnek csak kis része oxy­­dáltatik, míg annak hátralevő része a gázban marad és védőhatásán kívül nagy fűtőértéke által a gáznak fűtőértékét fo­kozza. A kénhydrogént vagy a gőzfúvókákon vagy külön fúvókákon át vezetjük be. A kénhydrogén a gőzperiódus alatt magá­ban az égési zónában is fejlődik, mivel az nagyobb hőmérsékletnél az égési anyag­nak kéntartalmából és a vízgőzből kelet­kezik. Hogy az égési anyagnak kéntartal­mát fokozzuk, vagyis hogy a kénhydro­gén keletkezését elősegítsük, pvritet vagy mosott érceket lehet adagolni. Atmoszferikus levegő helyett tiszta oxygént, oxygénnel dúsított levegőt vagy más gázokat lehet alkalmazni. Oxygénnek alkalmazásával az oxydáhÍM periódust jelentékenyen meg lehet rövidíteni, ami­kor is egyidejűleg nitrogénben szegény, dús gázt kapunk. Más gázokat is lehet adagolni, még pedig vagy azért, hogy azoktól megszabaduljunk pl. az ammo­­niákgyárak távozó gázait, vagy azért, hogy azokat regeneráljuk, pl. elégési gá­zokat. ■ Végre lehet az égési anyaghoz az elgázosítás előtt káliumvegyületeket ada­golni. Ily adagolás azért hat fokozó­­lag az ammoniáktennelésre, mert az a nitrogéntartalmú vegyületeket ammóniák fölszabadításával elbontja, vagy a víz­gőznek elbontását (in statu nascendi) ve­gyileg hatékony hydrogénnek képzése közben elősegíti. A mellékelt rajzban a találmányt ké­pező eljárásnak foganatosítására szolgáló generátor egy foganatosítási alakjában­­függélyes metszetben van föltüntetve. A generátornak két (I) és (II) zónája van, melyek az ismertetett módon válta­kozva kezeltetnek gőzzel és levegővel. A zónáknak határai pontvonalozottan van­nak föltüntetve. Az (a) generátor a (b) adagolókészülék segélyével láttatik el égési anyaggal. A generátor bizonyos számú (c) és (d) fúvókával van ellátva, melyekhez az (e) és (f) vezetékek csatlakoznak, mely utób­biakon át a generátorba fölváltva veze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom