71718. lajstromszámú szabadalom • Elektromos szürkületi kapcsoló
<iéráramköri relét és egyúttal áramirányegyeztetőt alkot, amennyiben a kontaktusok összeköttetéseinek keresztezése folytán a váltóáram egyenlő irányban halad át a (G1 1 ) vezetékeken, honnan a polarizált (B) relé (gl, g2) szolenoidtekercseibe jut és azokat gerjeszti. A szolenoidtekercsek (hl, h2) magjait hordozó, lengethető (h) kétkarú emelőn a (h3) kontaktuskar van elrendezve, amelyet a (h4) rúgó az (il) kontaktushoz nyom. Ezen rúgó a szolenoidok magjait is kihúzza a (gl, g2) tekercsekből, mis? a magoknak a tekercsekbe való betolását és a (h3) kontaktuskarnak a (12) kontaktushoz való szorítását a megfelelő erősségű áram végzi. Ez a kettős kontaktusberendezés fölváltva a (C) kapcsolórelé (Wm ) és (W1 *) áramköreit zárja. A (C) relé (k) horgonyát egyfefől a (t) rúgó, másfelől az (m) elektromágnes befolyásolja és árammentes állapotban a horgony kontaktus létesítése céljából az (n) lemezrúgóhoz. valamint az (P, 8) távkapcsoló vezeték (ql) kontaktusához fekszik. Az (P, S) vezeték arra szolgál, hogy egy távkapcsoló segítségével a világító hálózatot (világítótelepet) be- és kikapcsolja, mimeslett ezen vezeték a (q2) pontban a (k) horgonnyal állandó kapcsolatban áll. Ebben a helyzetben, amely a rajzon föl van tüntetve, a (WI V ) áramkör az (i2) megszakítási helyet kivéve mindenütt zárva, tehát működésre kész állapotban van. Másfelől a (k) horgony a (ki) hefyen tőle elszigetelt (k2) vezetőkart hord, amelynek szabad végén a (k3) szigetelőtömb ül, ahol ez utóbbi az (1) horgonyon elrendezett (11) kilincs felé van fordítva. Az (1) horgonyt egyik irányban az (o) rúgó, másik irányban a (p) elektromágnes befolyásolja, amely a (Wm ) áramkörben fekszik. A két horgonynak ebben1 a helyzetében a (WU I ) áramkör a (k2) és (U) helyen meg van szakítva. A 2. ábrán a (G, H) az egyenáramnak pl. 30 Voltos fővezetékét jelzi, amelybe, _ mint az 1. ábra szerinti kivitelnél a patkóalakú (2) állandó mágnes a (1) tekercsei és az (Sn ) szelencella vannak iktatva. A mágnessarkok előtt a (3) membrán foglal helyet, amely a (4) pontban az (5) kontak_ tusemelővel van összekötve, ahol ez utóbbi a membrán helyzete szerint a (6) vagy (7) kontaktussal érintkezik. Másfelől az (5) emelő a (G) áramvezetékhez van kapcsolva s ugyanúgy, mint az 1. ábra Bzerinti kivitel (B)rdéje, fölváltva tgy (C) kapcsolórelé áramköreit zárja, amely relé kiképzése azonos az 1. ábra szerintivel. Az 1. ábrán föltüntetett berendezés működési módja a következő: A (b) membránt az (al) mágnes magához vonzza és eltaszítja, aszerint, amint az áram iránya az (a) tekekercsekben változik. Ezeket a lengéseket (rezgéseket) a (c) mágnes még jobban erősíti, ami azért szükséges, mert a szelenctlla nagy ellenállása (egész (100000 ohm) következtében az (a) tekercseken csak igen gyönge (néhány milliamper) áram halad át. Erősebb áramok nem alkalmazhatók, mivel a szelencellát tönkretennék. Ha a cella jobban meg van világítva, akkor ellenállása megfelelően csökken és az (a) tekercseken átfolyó áram erősebb lesz. Elsötétedéskor a szelencella ellenKezően viselkedik. Ennek következtében természeteden a (b) membrán erősebben vagy gyöngébben fog rezegni. A membrán és így az (e) szigetelőtömb nagyobb kilengéseinél az (el, e2) és (fl, f2) közötti kontaktusok hosszabb ideig és erősebben záratnak, mint a membrán gyöngébb rezgéseinél. Ennek folytán a (Wn ), illetve a (G1 1 ) vezetékeken erösehb vagy gyöngébb áram halad át, ami viszont a (B) relé (gl, g2) szolenoidtekercseinek erősebb vagy gyöngébb gerjesztését eredményezi. Ezen tekercsek erősebb vagy gyöngébb gerjesztése szerint a (hl, h2) magok kisebb vagy nagyobb mértékben huzatnak be a tekercsekbe, minek következtében a (h3) kontaktuskar az (i2) vagy (il) kontaktusra fekszik és a (WI V ) vagy (Wm áramkört zárja. A (WI V ) áramkör zárása tehát a szelencella erősebb, a (W, u ) áramkör zárása pedig a cella gyöngébb megvilágítása esetében zára tik. Az első áramzárás esetében a (C) relé (M) elektromágnese a (k)
