71713. lajstromszámú szabadalom • Rakásba való elevátor, különösen zsákok szállításához

tartóvázból áll, melyet pl>. az (1) hosszsinek, a (2) harántkötések és a rézsútos (3) gerendák képeznek. Az (1) sínnek körülbelül a közepén, rá merőlegesen a (4) karok (1. ábra) vannak elrendezve, melyek az (5, 6) feszítőrudakkal együtt feszítöművet képeznek, mely az (l)sint merevíti. Az (1) sinek alsó végén vagyis a föladási helyen a vízszintes (7) tengely van ágyazva, mellyel a (8) lánckerekek vannak szilárdan összekötve. Az (1) sinek fölső végén a szintén vízszintes (9) tengely van elrendezve, melynek csapágyai a szállítólánc kifeszítése céljából alkalmas eszközök által ismert módon elállíthatóak. A (9) tengely is két (10) lánckereket hord, melyek a (8) Iánckerekekkel és ' a rövidszemű (ll) cauMós láncokkal együtt a tulajdonképeni szállítóberendezést képezik. A ,két (11) lánc meghatározott szabályos közökben a (12) harántrudak által van egymással összekötve és behajlás ellen alkalmas módon van védve. A szállítóberendezést a (13) elektromotor hajtja, mely az (1) hosszsineken talplemez segítségével van eltolhatóan megerősítve úgy, hogy a (14) hajtóláncoknak' esetleges megnyúlása kiegyenlíthető. Az alsó tehertartókar alátámasztására a (15) oldallemezeken elrendezett négy (16) vezetőgörgő szolgál. A (15) oldallemezek kitámasztókarok segítségével a (7) tengely körül forgathatók és a rakás felé fordított végükön egy-egy (17)fület hordanak, melyekbe egy-egy (18) kötél kapaszkodik. A (4) karok szabad végén két oldalsó (19) csap van elrendezve. Ezek forgástengelyeket képeznek az elállítható (21) tátámasz (20) fülei számára; a (20) támasz az alsó végen a (22) tartótengellyel és ezen elrendezett (23) futókerekekkel van ellátva. A (22) tartótengelyen még (24) kötélcsigák forognak, melyek a (18)'feszítőköteleknek a (21) támaszon megerősített (25) kézi fölgöngyölitőképhez való vezetését eszközlik. Azon célból, hogy a rakásba rakó elevátor tehertartókarját meredekebbekre lehessen állítani, a (18) köteleket a (25) kézigöngyölitőgép segítségével fölgöngyölítjük; ennek folytán a (23) futókerekek és a tehertartókarnak alsó vége között a távolság csökken. A (21) támasz helyét változtatja, mint ezt az 1. ábrán a szakadozott vonalak jel* zik. Megfordítva, a tehertartókar mélyebbre állítását a (18) feszítőkötelek legöngyölítése által eszközöljük. Az elrendezés lényeges jelemzője aa, hogy a (21) támasz (19) csuklója az (1) tehertartókaron jelentékenyen fölfelé van elhelyezve és egyúttal az (1) kar hosszának korübelüí a közepe fölött van elrendezve. Ennek folytán a tehertartókart aránylag mély helyzetbe lehet hozni (3. ábra), anélkül, hogy .a (18) húzókötelek és a (21) támasz által bezárt szög hátrányos mértékben kicsiny lenne. Ezáltal továbbá a (25) göngyölítőgép erőszükséglete aránylag nagyon csekély. Az elevátornak mélyre állítása következtében ezenkívül a tehertartókar végére érkező zsákot a munkás kényelmesen vállára veheti és tovább viheti. Az ismert, rakásba rakó elevátorokkal szemben a találmány tárgyát képező elevátornál a tehertartókar elállítására való (25) fölgöngyölítőgép a tehertartókarnak úgy legmagasabb (1. ábra) mint legmélyebb helyzetében (3. ábra) a kezelésre alkalmas helyzetet foglal el; oly mélyen fekszik, hogy könnyen kezelhető. Minthogy az elevátornak csak egy csuklótámasza van, támasztófölülete oly mértéklen kisebbedik, amint a tehertartókar mindinkább emelkedik, de mindig úgy, hogy a súlypont biztosan a négy fölfekvési pont körzetébe esik. Annak következtében, hogy a tehertartókar emelkedésénél az elevátor támasztófolülete kisebbedik, azon előny lehetséges, hogy a rakas magasságának növekedésével a (25) fölgöngyölítőgép kezelése által a mozgó támaszpont mindig a rakáshoz közel hozható úgy, hogy a tehertartókar fölsó vége a rakás körzetébe mindig mélyen benyálik. Az elevátor segítségével tehát a rakást alulról fölfelé függőlegesen lehet fölépíteni, ami az eddig ismert efféle berendezések közül egyiknek segítségével sem volt lehetséges. A találmány szerint foganatosított elren-