71712. lajstromszámú szabadalom • Újítás vékony bádogból álló nyomóformával bíró mélynyomású gépeken és eljárás a nyomóformának a tartó hengeren való elhelyezésére

nyomás, a bádog (12) hátsó végét fogva­tartja anélkül, hogy a bádog a forgás­iránynyal ellenkező irányban való moz­gékonyságát elvesztené. A bádog tehát fölmelegedés esetén akadálytalanul ki­terjeszkedhetik hátrafelé, mimellett a nyomóhenger a bádogban esetleg jelen­levő kidudorodásokat a bádognak minden kára nélkül kisimíthatja. A (4) formabádogot ugyanúgy tesszük föl és biztosítjuk elugrás ellen, mint a (3) bádogot. Bizonyos esetekben azonban csak egy formabádogot alkalmazunk, amelynek kihasználható fölülete a tartó­henger köpenyfölületével egyenlő. Ez esetben a bádog két vége a megerősítési helyen majdnem összeér. A formabádo­gok egyébként a henger kerülete által megadott határon belül tetszőleges lxosz­szúak lehetnek, föltéve, hogy a henger­ben a bádoghosszaknak megfelelő szer­kezetek vannak elrendezve az elugrás megakadályozására. Hogy a (13) résben összegyűlő festék a papírlapra át ne mehessen, a találmány szerint abban a pillanatban, midőn a bá­dogvégek találkozási helye a nyomtatási hely alatt elhalad, a nyomást teljesen megszüntetjük vagy erősen csökkentjük. E célból a két hengerköpenyt, magában véve ismert módon, egymástól ideigle­nesen eltávolítjuk, vagy pedig, mint a rajz mutatja, a (11) nyomóhengert a bá­dogvégek találkozási helyeinek megfe­lelő helyeken (14) hornyokkal látjuk el. A végnélküli (15) nyomókendő és a be­nyomtatandó (16) papirlap nyomás köz­ijén erősen meg vannak feszítve és ennek folytán húrszerűen feküsznek a (14) ho­rony széleire, tehát nem jönnek érint­kezésbe a (13) részben összegyűlt nyomó­festékkel. Hogy a kaparólap, mely rendes körül­mények között rugalmas nyomással fek­szik a forma fölületére, a (13) résb^ be ne nyomulhasson, ami egyebek közt azt eredményezné, hogy a festék a kaparó­kés fölső oldalára és onnan foltok alak­jában a nyomóformára, arról pedig a pa­pírra jutna, a (17,18) késtartó a kellő pil­lanatban úgy forgattatik el, hogy a (19) késpenge görbültsége teljesen vagy rész­ben megszűnik, tehát a périge az illesz­tési helyen majdnem nyújtott állapotban halad át. Ezt pl. úgy érhetjük el,- hogy a kaparókést átmenetelileg, pl. a vonó­rúgó meglazítása által tehermentesítjük, amely esetben a késtartó elforgatását a kiegyenesedő és erősebb terhelésnél is­mét elgörbülő késpenge idézné elő. Azon­ban a késtartó elfordulása úgy is létre­hozható, hogy a késágyak kevéssel a (13) helynek a kés éle alábbi elhaladása előtt a. formatartó hengerhez közelíttetnek és elhaladása után ismét eltávolíttatnak. Vagy végül e célból a késtartó a rajzon föltüntetett módon képezhető ki és a for­matartó henger homloklapjain bütykök rendezhetők el. A késpenge ismert módon szorítópofák között van rögzítve, amelyek közül az alsó (.17) pofa végei (20) nyúlványokkal vannak ellátva. A kés csapjait (21) jelzi, míg (22) a tartóhenger két homloklapján elrendezett, rögzíthető excentertárcsákat jelenti. A henger forgása közben a (22) excenterek a (17) szorítópofák (20) nyúl­ványait a 2. ábrán föltüritetett helyzetbe emelik, amikor is a késpenge kiegyene­sedik és éle az illesztési hézag fölött el­csúszik anélkül, hogy abba behatolna, még ha a hézag a késsel párhuzamos lenne is. Ezáltal a kés élének beszennye­ződése hatásosan meg van akadályozva, a kés nem csappan be a hézagba és sem a formabádog, sem pedig a kés éle nem sérülhet meg. A 3. ábra a formabádog rögzítésére szolgáló ékalakú lécnek egy másik kivite­lét mutatja. A léc fölső része az alsóhoz képest, kb. a bádog vastagságának meg­felelő szélességben lépcsősen van levágva és a bádog laza vége az így képződött (23) hézagba vezettetik. A 4. ábra a megerősítő lécnek egy to­vábbi kivitelét mutatja. A lécnek lépcső­sen levágott (24) külső része az alsó vagy belső (25) részhez képest eltolható. A be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom