71679. lajstromszámú szabadalom • Berendezés magasabb feszültségű egyenáramoknak árammegszakításokkal alacsony feszültségekké való átalakítására

gatva. A (3) korongok kerületén csúsznak a (11) kontaktusrugók, melyek a szigetelt (12) kontaktuscsavaroknál az áramot pl. két (14) lámpasor (13) vezetékének adják tovább. Az átalakító működési módja a következő: Ha a motor pl. percenkint 3000 fordulattal forog, akkor pl. 220 voltos áramnak a (10) vezetékbe való bevezetése esetén a (3) korong megszakítási helyei folytán 32-szer 3000 = 96000 megszakítás •és ugyanannyi zárás fog keletkezni. Ennek folytán az áram másodpercenkint 1600-szor záratik és nyittatik, ami által feszültsége a (12) elvezető sodronyokban felére sülyed, úgy, hogy a (13) vezetéken 110 voltos áram halad át. A megszakítások és zárások azonban a két (3) korongnál nem egyidejűleg mennek végbe. Ezáltal lehetővé válik pl. 220 voltos áram alkalmazásánál, mely a (10) vezeték útján csak bizonyos fényerősségű lámpasort táplálhatna, azonos wattfogyasztás mellett ugyanazon fényerősségű kétannyi lámpát, de fél feszültséggel ellátni, miután a két sorozat egymás után kapcsoltatik be és ki. Természetes, hogy a lámpafajtákat a feszültségnek megfelelően kellene választani. E mellett a föltételezett magas megszakítási szám folytán a lámpák úgy viselkednek, mint váltakozó áram esetében. A megszakítások számát kisebbre is lehet választani, csak egy bizonyos mérték alá nem szabad szállítani, mert különben a fény villogása állna be. Ha csak egy (3) korongot alkalmazunk, a (12)-nél kilépő áramot motorok hajtására, melyek a megfelelő alacsonyabb feszültségre vannak méretezve, használhatjuk, a nélkül, hogy lényeges áramveszteség lépne föl, mert az csakis az átalakító motor hajtásához szükségelt áramfogyasztásra van korlátozva, melynek kevés munkát kell teljesíteni. Meg kell még említeni, hogy a mótor nem úgy viselkedik, mint a lámpa; itt hiányzik a szem tévedése. De a mágne-2 — sek remanenciája lehetővé teszi az átala-I kítóból elágazó áramban csekélyebb wattmennyiséggel kijutni, mert a nagy megszakítási szám folytán már meg nem i szűnő mágnesség hasonlóan viselkedik, ! mint a lámpa melegreinanenciája. Ez küí lönösen akkor figyelhető meg, ha az át-J alakítóból elágazó pl. két csúszó áram a I kontaktusok minősége folytán egymást ! többé-kevésbbé átfödi úgy, hogy pl. a | kontaktusok hosszabbak, mint a megsza-i kítások, miáltal pl. két áramelágazásnál | a feszültség felénél több jut a motorba j és így a wattszám is növekszik. Ez tehát ! a főáramhoz képest az elektromos ener; giá szükségletének csökkenését jelenti, í Az áram megszakításai folytán föllépő i voltaindukeió megfelelő tekercselés által enyhíthető. A mágneses indukció nem lép föl, mert a mágnesek remanensek maradnak. ' Az áram megosztásánál még tovább mehetünk és három (3) megszakító korongot alkalmazhatunk, melyeknek ez ! esetben megfelelő elvezető vezetékkel ! kell birniok, ami által az áram, minthogy ; ez esetben a megszakítások megfelelően i kiképezett és elrendezett kontaktusok és | hézagok mellett a korong szélén egymás után következnek, a feszültség oly há| nvadára siilyedne, ahány korong van. | A berendezéshez azonban helytálló megszakító korongokat és forgó keféket is alkalmazhatunk (3. és 4. ábrák). Ez esetben egy (15) fémsin van egy helytálló (16) tengelyre fölhelyezve, amelybe az áram belép. A (15) korongon köralakban a (17) kontaktusdarabok és a (18) szigetelő darabok vannak váltakozva alkalmazva. A (15) korong, illetve annak (16) tengelye centrikusán van az (1) mótortengelv mellett alkalmazva, amelyen a (19) kefetartó a (20) kefével talál helyet, mely az (1) mótortengelynek forgása alkalmával a (17, 18) részeken csúszik. Az áramot szokásos módon a (21) csiiszógyűrű által a (22) csúszórúgó útján szedjük le. Ezen alakban a berendezés működésre nézve az előbb leírtnak