71674. lajstromszámú szabadalom • Lámpafölvonó többszárnyú vasúti jelzőkhöz a lámpatartónak egymással önműködően egymástól a kellő távolságban történő kapcsolásával
tett drótkötél két vége az((a) lámpatartón van megerősítve (1., 3. ábrák). Ez az (a) lámpatartó egy (y) kart és ennek végén egy (z) szöget hord, mely utóbbi a (b) második (középső) lámpatartón megerősített (u) menesztenek vezető hasitékában esúszhatik (1. ábra). Ha tehát az (x), láncz segélyével az (a) fölső, lámpatartót fölhúztuk és a (z) szög az (u) menesztő vezető •hasítékának végéhez érkezett, a (b) középső lámpatartó is fölemelkedik. Mihelyt azután ez is elérte a kellő távolságot a (e) harmadik (alsó) lámpatartótól, az (a) fölső lámpatartó a (d) kapcáolórúd fölső végén lévő (m) ütközőbe ütközik és ezt is magával viszi (3. ábra). A (d) kapcsolórúdnak ferdén haladó (k) hasítékai vannak, melyekbe egy a kapcsolónk! mögött (a 4. ábrán mellett) elrendezett, azonos szélességű (f) sin (i) szögei nyúlnak be. Bekapcsolódás előtt (1., 3., ">. ábrák) a (d) 'kapcsolón!d teljesen elfödi az (f) sint. Ha azonban a (d) kapcsolórad, a három lámpatartóval együtt, megemelkedik, az alsó (c) lámpatartóban forgathatóan ágyazott (g) kétkarú emelő, mely egyik, túlsúlyban levő kampós végével a helytálló lámpaszékcsúsztatósin egy (h) kivágásába nyúlik, ezen, túlsúlyban lévő kampós végével úgy forog el, hogy másik, az (f) sin egyik (i) szögébe kapaszkodó villás végével az (f) sin is fölemeli a helytálló (1) szögvasra támaszkodó helyzetéből. Mihelyt most a (g) emelő kampós vége kiszabadul a (h) ki- ! vágásból és az (f) sint, önsúlya folytán, j lesiilyeclni engedi, ez a sin, (i) szögei és a j (d) kapcsolórúd ferde (k) hasítékainak | hatása alatt, ezt a kapcsolórudat oldalra j kitolja (2., (5. ábrák), úgy hogy ennek (n) | kivágásai az (a, b, c) lámpatartók (e) j keresztléceire tolódnak és ezzel a lámpa- i tartókat egymástól a kellő távolságok- j ban egymással szilárd kapcsolatba hoz-(1 rajilap m zák. A lámpatartók leeresztésekor mindenekelőtt az (iy sin alsó vége a helytálló (1) szögvasba ütközik és ezzel a még sülvedő (d) kapcsolórudat visszahúzza, azaz a lámpatartókbői kikapcsolja. Mihelyt azután a (c) lámpatartóval együtt sülvedő (g) emelő kampós vége elélte a (h) kivágást, ebbe beesik és a (c) lámpatartót megállítja, mire a (b), majd az (a) lámpatartó helyezkedik erre. A (g) emelő kampós végének túlsúlya helyett természetesen rúgóterhelés is használható. Előnye a leirt lámpa föl vonónak, hogy a lámpatartók fölhúzásakor ezek kapcsolata, egymástól a kellő távolságban, önműködően áll be és állandóan fönn is tar• tátik mindaddig, míg a lámpatartók le nem eresztetnek, -úgy hogy a kapcsolat külön, kézzel való létrehozásának és megszüntetésének szüksége elesik. szanadai.MI IGKKYKK 1. Lámpafölvonó többszárnyú vasúti jelzőkhöz, melynek jellemzője az, hogy a lámpatartók, egymástól való távolságuk folytonos biztosítása céljából, a fölhúzáskor önműködően kapcsolódnak egymással, egymástól a helyes távolságokban, míg a leeresztéskor, alsó helyzetükben, egymástól önműködően ismét szétkapcsolódnak. Az 1. pontban igényelt lámpafölvonó foganatosítási alakja, melynek jellemzője egy olyan sin használata, mely egy a fölhúzó mechanizmus által működtetett (emelt és sülyesztett) kapcsolórudat, a fölhúzáskor, abban a pillanatban, amidőn az egymáson feküdt lámpát ártók egymástól a kellő távolságokba jutottak, kapcsoló helyzetébe tol, melyben az, kivágásai és a lámpatartóknak ezekbe nyúló megfelelő ütközői segélyével, a lámpatartókat egymástól a kellő távolságokban egymással összekapcsolja. PMLAS HisivéHv TjaiA t Á* V04WAJA MtfWW
