71672. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szürkületi áramkapcsoló
— a — (10) karjához támaszkodik, amely emelőre az (1) gyüjtősinhez kapcsolt (11) spirálrugó hat. A (c, d) kétkarú emelő kontaktusaival az (e, í) kontaktusok állanak szemben, amelyek közül az (e) kontaktustól a (12) vezeték a (g) mágnesen keresztül a világítóáram (L) kapcsolójának ,(13) kontaktusához, az (f) kontak-. tustól pedig a (34) vezeték a (h) mágnesen keresztül az (L) kapcsoló (15) kontaktusához halad. Az (i, k) elektromágnesek arra szolgál, hogy az (L) kapcsolót fölváltva a be- és kiiktatás értelmében működtessék. Az (i) mágnes dróttekercse egyfelől a (lf>) kontaktusrugóval van összekötve, amely a (15) kontaktussal működik együtt, másfelől pedig a (b) pontban a (3) fővezetékhez van kapcsolva, amely viszont a (2) gyüjtősinnel áll összeköttetésben. A (k) mágnes egyfelől a (13) kontaktushoz tartozó (17) kontaktusrugóval van összekötve, másfelől pedig a (b) pontban ugyancsak a fővezetékhez van kapcsolva. A világítóáram (18, 1 í>) kontaktusait a rajz nyitott helyzetben tünteti föl. Ha a (4) vezetéken és így a polarizált j (6) elektromágnesek tekercsein is pl. vál- | tóáramot bocsátunk át, akkor a (8) nyelv az áram periódusainak megfelelően rezgésbe jön és pedig kilengései kisebb lesz, lia a mágneseken a szelencella nagyobb j ellenállása következtében gyöngébb áram j folyik át, ellenben kilengése nagyobbodik, ha az átmenő áram a szelencella ellenállásának csökkenése folytán erősebb lesz. A gyöngébb (kisebb) vagy erősebb (nagyobb) kilengéseket a (8) nyelv a (10) kar útján a (c, d) kétkarú emelőre viszi át. Ha a nyelv kilengései megfelelően kisebbednek, akkor a (11) spirálrúgó hatása alatt a (d, f) kontaktus záródni fog és az áram az (1) gyüjtősinből a (11) rugón, (10) karon, (d, f) kontaktuson, (h) mágnesen, (amely ekkor gerjesztetik és a (c) kar vonzása által a kontaktust erősbíti), i továbbá a (15) kontaktuson (16) kontak- j tusrugón keresztül a világítóáram kap- 1 csolójának (i) elekteromágnesébe halad, minek következtében az (L) kapcsoló a bekapcsolásnak megfelelő értelemben jön működésbe. Ellenben a nyelv kilengéseinek erősbödésekor a kétkarú kontaktusemelő (c, e) kontaktusa fog záródni, tehát a (g) mágnes gerjesztetik, amely a (d) kart magához vonzza, míg az áram a (13, 17) kontaktuson halad át és az (L) kapcsoló (k) mágnesét gerjeszti, minek folytán a kapcsoló a világító áramkört megszakítja. Ha a világítóáramkör kontaktusa nyitva van, (ami a hajnali szürkületnél következik be), akkor a (6) elektromágnesek üzemáramának a (W) kiegyenlítő ellenálláson keresztül kell a- (2) gyűjtősinben haladnia, miért is a szelencella a napfény erősbödésekor az áram által való túlterhelés ellen meg van védve s azonkívül a napfény gyengülésekor (esti szürkületnél) az ellenállás különbségével korábban kapcsoltatik be. Az ellenállásnak természetesen úgy kell méretezve lennie, hogy a (d) kontaktuskar idő előtt vissza ne térjen az (f) kontaktusra, ami n világítóáram kapcsolójának idő előtti működését (a világítás korai kapcsolását) eredményezné. Este, a világítóáram kontaktusának zárása után a (6) elektromágnesek üzemárama a (W) ellenállást megkerüli úgy, hogy reggel, a napfény erősbödésekor (hajnali szürkületnél) a világítóáram kapcsolója az ellenállás különbségével korábban szakítja meg az áramkört (oltja ki a lámpákat). Hogy váltóáramú üzemnél a (8) nyelv rezgései a (10) karra, ill. a (c, d) kontaktusemelőre át ne vitessenek, ez utóbbiak ismert módon csillapító berendezéssel (olajcsillapítással stb.) vannak ellátva, amire egyenáramú üzemnél szükség nincsen. A 2. ábrán föltüntetett szürkületi áramkapcsoló a leírthoz hasonlóan van szerkesztve, azonban még egy (H) segédberendezéssel is el van látva, amelyeknek célja a bevezetésben már említve volt. A lengíthető (20, 21) kétkarú emelő (21) karja a világítóáram (L) kapcsolójának
