71666. lajstromszámú szabadalom • Hengerművekhez való görgőjárat

Megjelent 1917. év

i november hó 3©-án. RIR. MAGY. szabadalmi hivatal S-ZABADALMI LEIRAS 71666. szám. Xü/e. OSZTÁLYHengerművekhez való görgőjásat. OESTERREICHISCHE BERG- UND HÜTTENWERKS-GESELLSCHAFT CÉG BÉCSBEN. A ' bejelentés napja 1916 julius hó 18-ika. A hengerművek görgőjáratainál az egyes görgőknek fogaskerekek segélyével különkülön való hajtása már ismeretes. Az ilyen fogaskerekek nagy költségeitől és a járásuk áltai okozott zajtól eltekintve, a jelzett berendezésnek az a hátránya is van, hogy a kerékfogak igen gyakran kitöredeznek az elkerülhetetlen lökések következtében, amelyeknek a továbbítógörgők mozgás közben ki vannak téve. Ezen ugyan igen egyszerűen lehetne segíteni dörzskerék hajtás alkalmazásával, ha a szükséges menesztőnyomás létrehozása nem járna olyan nehézséggel, hogy azt eddig nem sikerült kielégítő módon legyőzni. v így pl. megkísérelték a továbbítógörgőknek támasztógörgőkön való járatását és ez utóbbiak hajtását, hogy lényegileg dörzs3 hajtást létesítsenek. E célból a továbbítógörgőket oly módon helyesték a támasztógörgőknek két párhuzamos sorára, hogy minden továbbítógörgő négy támasztógörgöre feküdt. A támasztógörgőket meghatározott csoportokban fogaskerekek hajtották egy tengelyről, amely ismert módon a görgőjárat ágva mellett volt elhelyezve. A mozgást tehát itt egy "támasztógörgőpár vitte át a reáfekvő továbbítógörgőre. míg ez utóbbi a másik oldalon lévő görgőpár részére, mint hajtószerv működött. Ez a görgőpár viszont a mozgást ismét a következő továbbítógörgőre vitte át, amelyet szintén alátámasztott és így tovább. Ennélfogva mindegyik továbbitógörgő, mint hajtógörgő szerepelt a legközelebbi támasztógörgőpár számára, amely a kapott mozgást ismét a legközelebbi továbbító- , görgőre vitte át. A görgőjáratnak ily módon való megszerkesztése egyáltalában nem mondható egyszerűnek. Amellett s görgők járása nagyon nyugtalan és a lökések stb. által okozott mozgási zavarok minden következő görgőre átterjednek úgy, hogy két-ket fogaskerékhajtás között a görgők állandóan akadoznak. A dörzshajtásíiak ez a megkísérlése tehát nem vezetett sikerre. A jelen tilálmány egyszerű módot nyújt a továbbítógörgőknek oly dörzstárcsák segélyével való hajtására, amelyek közül mindegyik közvetlenül kapja mozgását az ismeretes hossztengelyről. A találmány szerint a görgőtengelyek rézsútosan vannak ágyazva, tehát minden külön beréndezés nélkül állandóan egyoldalú nyomást fejtenek ki, amely a dörzstáresáknak hajtótárcsáik-