71665. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

- 3 -edényt csak azon részében, ahol a folyadék fölszinének sülyedése és emelkedése megy végbe, akképen kiképezni, hogy a (q:Q) aránigen kis értékkel bírjon. Alul a két edény bármilyen tetszés szerinti álakban készíthető. A 3. és 7. ábrákban föltüntetett keresztmetszeti arányok inkább kicsi foganatosítási alakoknál alkalmasak, míg a fordított keresztmetszeti arányok igen nagy celláknál (világítási elemeknél) alkalmazhatók előnyösen. Miután az edények ilyen keresztmetszeti arányokban való elrendezése által az elektromos endozmózis káros hatását | tetszés szerint lehet csökkenteni, ennél- j fogva most már csak a káros diffúziónak lehető csökkentése marad hátra, amely szintén a diafragma által elkülönített elektrolitnek káros keveredését idézi elő. Dacára az itt alkalmazandó nagyon komplikált diffuziótörvénveknek, különben egyező körülmények mellett mégis föltehető, hogy a diffúzió (ozmózis) a likacsos falon át akkor lesz legkisebb, amikor a cinkszulfátoldatnak koncentrációja egyenlő a rézszulfátoldat koncentrációjával. Az utóbbi azonban állandóan koncentrált, ennélfogva előnyös módon arról kell gondoskodnunk, hogy a diafragma közelében a cinkszulfátoldat is magas telítéssel bírjon. Ezt azáltal érjük el, hogy egyrészt a cinkszulfátoldatot már eredetileg lehetőleg koncentráltan tartjuk és ezért nagy oldóképesség elérése céljából az elektrolit mennyiségét növeljük és másrészt, hogy az oldódó elektródot a diafragmához igen közel rendezzük el úgy, hogy az elektród és a diafragma közti szűk térben, a fém oldása folytán, az elektrolit állandóan nagy telítésben van jelen. A diffúziónak további csökkentését azáltal is elérjük, hogy minden fölösleges diafragmafölületet mellőzünk, azaz hogy a. válaszfal likacsos részét csak az elektródok között rendezzük el és azt, éppen úgy, mint az elektródokat, egészen az elektrolitekbe merítjük. Ezen berendezéssel a kuszoki'istályok teljes mellőzését is. elérjük. Az olyan elemeknél, amelyeknek csak időként és akkor is csekély árammennyiségeket kell leadniok (telegráf-elcmek), előnyös, a dial'ragmának diffundáló fölületet szándékosan kisebbíteni, annak vastagságát pedig csökkenteni. Ezt a diafragmának a 3., 4., 5. és (>. ábrában föltüntetett különös kiképzési' által ét jük el, amennyiben a válaszfalnak át nem eresztő részei főleg a diafragmának mechanikai szilárdításához járulnak hozzá, míg a tnlajdonképeni likacsos részek igen vékonyra vannak, készítve. Gyakorlatilag ezen követelményeknek sokféle módon megfelelhetünk. A műszakilag legkönvnyebben előállítható ilyen diafragmákat akkor kapjuk, ha a 3. és 4. ábrában föltüntetett módon az igen vékony falú likacsos (3:')) cellát glazurált (30) bordákkal megerősítjük és a köztük fönmaradó fölülrészeket teljesen vagy csak részben glazurálatlannl hagyjuk. Egy második foganatosítási alak az 5. ábrában van í'öltüntetve. A magában véve vastagfalú, gyakran glazurált (34) agyagcella szitaszerűen meg van fúrva, mimellett az ( gyes (33) mélyedések a cella eredeti vastagságát lényegesen csökkentik. Végül a 6. ábra olyan foganatosítási alakot mutat, amelynél a válaszfal, a 2. ábra szerinti sematikus kivitelnek megfelelően, teljesen át nem "bocsátó (3b) anyagból (üveg stb.) áll, amelynek ablakszerű nyílásaiba vékony, likacsos (38) fölületrészek vannak beragasztva. Erősen terhelt celláknál a diffuziócsökkentésnek az előbb említett módja nem foganatosítható, mert az igen nagy belső ellenállásokat ad. Eddigelé még kifogástalan módon meg nem magyarázott kísérletek azt mutatták, hogy a réz vitriololdatnak a cinksarkhoz való diffúziója még gyengén terhelt elemnél is lényegesen csekélyebb mértékben megy végbe, mint a teljesen meg nem terheltnél. Ezt a tüneményt akképen lehet magyarázni, hogy még csekély terhelés esetén is emelkedik