71652. lajstromszámú szabadalom • Centrifugális kapcsoló különösen elektromótorok számára

- s — nek az erő irányában leírt útja, vagyis a lengősúly súlypontjának a forgástengely­től való távolsága nagyobb mértékben nö­vekszik, mint ez az ellenrúgó hosszválto­zásával arányos út-, illetve távolság nö­vekedésének megfelelne. A könyökemelő elrendezése által elér­jük továbbá azt is, hogy a kontaktuskefék a nyitott helyzettől kiindulva, kezdetben minden játék nélkül, egymástól kényszer­mozgásúan függve, együttesen mozgat­tatnak, míg a keféknek a bekapcsolt álla­pot elérése előtt bizonyos játékuk van, juely lehetővé teszi, hogy a tengellyel ösz­szefüggő helytállókontaktusok kivitelében előforduló rendellenességek kiegyenlí­tessenek. A mellékelt rajz a találmány tárgyának két foganatosítási alakjai mutatja, me­lyek egyikénél (1. és 2. ábra) az ellenerőt nyomórugók, másikánál pedig (3. és 4. ábra) vonórugók képezik. Mindkét kivi­teli alak aszinkronmotorok háromfázisú rótortekeivselése számára való centrifu­gális rövidrezárószerkezetet képez. Az ábrákon világosság kedvéért- a három kefe közül mindig csak egy és pedig az (I) fázis keféje van teljesen kirajzolva. A (II) fázis- keféjénél az ellenrúgó el van hagyva, míg a (III) fázisnál csak az el­lenrúgó van ábrázolva. A berendezés (a) tokja a (b) mótorten­gelyre van erősítve és a tőle elszigetelt három (e) kontaktussal van ellátva; ezen kontaktusok a rótortekercselés végeivel vannak összekötve. Az (a) tokban köz­pontosított helyzetben, könnyen forgat­hatóan a (d) lemez van elrendezve, mely­hez az (e) kontaktuskefék az (f) pontok körül forgathatóan, csuklósan vannak erődítve. Az (e) kefék egyúttal egy-egy könyökeinelő egyik szárát képezik, míg a könyökemelők másik (g) szárai a (h) csuklótagokat az (a) tokban elrendezett (i) forgás]fontokkal kötik össze. Az (f) és (i) pontok között fekszenek a (k) ellen­rugók, melyek az 1. és 2. ábrák esetében a forgáspontokat egymástól eltávolítani és a könyökemelőket kifeszíteni, a 3. és 4. ábra esetében pedig a forgáspontokat egy­máshoz közelíteni és a könyökemelőket behajlítani törekszenek. Mint már emlí­tettük a 1. és 2. ábrán föltüntetett fo­ganatosítási alaknál a (k) rugók nyomó-,, rugók, melyek az (1) csúszódarabokon vannak vezetve, a 3. és 4. ábra esetében pedig vonórugók. Az 1. és 3. ábrán a berendezés nyugalmi helyzetben, a 2. és 4. ábrán pedig a for­dulatszám határértékének túlhaladásánál | fölvett munkahelyzetben látható. A nyu­rgáim] helyzetben a-kefék ütközőkhöz, pl. ! a (b) tengelyhez fekszenek. Ha a motor 1 elindult, akkor a kefék centrifugális ereje ! a (k) rugók ellenállását legyőzi és a rugók megfeszíttetnek, amennyiben a (d) lemez az (a) tokhoz viszonyítva, a berajzolt nyíl irányában elfordul és az (f) és (i) pontok a 2. ábra szerint a (k) rugó össze­nyomása közben, a 4. ábra szerint pedig a (k) rúgó megfeszítése mellett mindenkor eg.Y eg es egvenletesen egvmáshoz közelednek, illetve egymástól eltávolod­nak. Az (f, li, i) pontok tört összekötő­vonala mellett az egyeneshez közeledik, úgy, hogy az (e) kefék, melyek az 1. vagy 3. ábrán látható módon behajlított kö­nyökemelőnél kénybzermozgásúan vezet­tettek, a 2. és 4. ábra szerinti helyzetben az (f) pontok körül kilenghetnek anélkül, hogy a (k) rugók ezt a mozgást gátolnák. Ezáltal a kefék jó érintkezése még akkor is biztosíttatik, ha a (c) kontaktusföliile­tek nincsenek pontosan szerelve. A kefék csúcsain a pontozva rajzolt (m) leégőkontaktusok nehézség nélkül alkalmazhatók. A (d) lemez nem közepén, hanem a szé­lén van központosítva, oly célból, hogy ugyanazt a kapcsolótípust különböző .ten­gelyátmérővel hiró motoroknál használ­hassuk. A lemezeket a közvetlenül a tokban való központosítás helyett görgőkön vagy go­lyókon is vezethetjük, melyek a lemez há­rom csúcsán lehetnek elrendezve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom