71542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldható és emészthető szénhydrátoknak cellulozából való előállítására

- 2 — tés útján további átalakulásnak is alávethető terméket kapunk. Természetes, hogy a nyomás, mellen az eljárást foganatosítjuk tág határok közt változhat. Az eddigiekben szerves savaknak cellulózatartalmú anyagokra való behatását ismertettük katalizátor jelenlétében, melyet célszerűen csekély mennyiségű szervetlen savval tehetünk hatályossá. A további kísérletek folyamán kitűnt hogy a szerves sav elhagyása mellett, csupán szervetlen savval katalizátor hozzáadása mellett, ugyanazok a hatások létesíthetők. Ennek az eljárásnak előnye abban van, hogy az aránylag drága szerves savat megtakarítjuk, másrészről pedig oly csekély mennyiségű szervetlen sav is elegendő a cellulózának és cellulózatartalmú testeknek messzemenő inverziójára, hogy a szervetlen savaknak ezen csekély mennyisége a takarmány gyaüáüt használt, föltárt anyagban az állati szervezetre káros hatásokat nem fejthet ki. Kitűnt, hogy egyetlen katalizátor, pl. platina helyett, több, különböző katalizátort egyidejűleg is alkalmazhatunk", pl. platinát és wolfrámot vagy platinát, wolfrámot és rbodiumot. Ezáltal azt a különös előnyt érjük el, hogy az egyetlen katalizátor alkalmazásánál keletkező sajátos anyagokat, melyeknek jelenléte bizonyos körülmények között nem kívánatos, a többi katalizátor tovább földolgozza. Az eljárás abban áll, hogy szervetlen savat, célszerűen bizonyos koncentráció — nyomás — és hőmérsékleti határokon belül, katalizátorok jelenlétében engedjük a cellulózára hatni. Pl. 100 g. nyírfát 400 cms 0:05%-os kénsavval 5 órán át 7 atm. nyomáson kezelünk. Katalizátor gyanánt pl. platina kerül alkalmazásra 0 05—0*1 mm. súlyszázalékban, vonatkoztatva 100 g. nyírfára. Emellett a 100 g. nyírfából vízben oldható, a Fehling-féle oldatot redukáló szénhydrátot kapunk, még pedig glukózéra számítva 40—50 g.-ot. Ha azonban a platina helyett, katalizátor gyanánt, platinán kívül pl. még rhodiumot is alkalmazunk, akkor az egyedül platinával való föltárásnál keletkező bizonyos anyagok, pl. aideydek, a rhodium jelenléte folytán megbontatnak. Ezáltal meg van annak a lehetősége, hogy alkalmas katalizátorok megválasztásával a nem kívánatos anyagok képződését meggátoljuk. További kísérletek foiyamán kitűnt, hogy a cellulóza jó föltárásának elérésére célszerű a cellulózatartalmú anyagoknak, pl. fának, szalmának, nádnak és effélének előzőleg alkáliákkal való kezelése. Ennél a főzésnél tudvalévőleg a cellulózatartalmú anyagokból annyi szerves sav képződik, hogy az alkáli közömbösíttetik. Itt főleg folyékony zsírsavakról van szó. Az eddigi faföltárási eljárásoknál a föltárás két fázisban történt. Az első a szulfitlúggal vagy maróalkáliákkai való előzetes kezelés, külön főzési folyamatban, ezt követi egy második főzési eljárás, melynél a masszát kontaktusanjagok jelenlétében szervetlen savak hatásának tesszük ki. Ezzel ellentétben az eljárást, további kísérletek alapján, akként javítottuk meg, hogy a szövetrostok föltárása és a cellulóza elcukrosítása egyetlen főzési folyamatban történik, amennyiben a folyamat első fázisában képződött szérves savakat, a főzés további folyamán bevezetett szervek sók és kontaktusanyagoknak segítségül vétele mellett, a cellulóza elcukrosítására használják föl. Ez az eljárás főleg takarmánynak fából, szalmából és efféle anyagokból való előállítására alkalmas. Hogy ugyanis az inkrustálóanyagokat, a gumit, a pentosanokat stb. egész általánosan hasznosítsuk takarmányozási célokra és veszteségüket meggátoljuk, mely veszteségnek szulfit- vagy nátronlúggal való főzésnél föl kell lépnie, mivel a képződött sómennyiségek túl nagyok, sem hogy hátrány nélkül állati takarmány gyanánt szolgálhassanak, maróalkáliákkai való kezelést javasolunk oly mennyiségben, melynek alkálitartalma száraz takarmányra átszámítva krbl. 0-6—0-7% konyhasóval (NaCl) egyenértékű.