71485. lajstromszámú szabadalom • Unipoláris dinamóelektromos hajtómű

(14') rézharangok és az (A2) stator közötti (28) üregek is fölhasználhatók úgy, hogy vizet hajtunk rajtuk keresztül. Az áram lefutása a 4. ábrabeli eredményvonalból tíinik ki. Az áram a (14) rézharangon folyik keresztül, ezután az egyes (20) kiugrásokon át az (A2) stator jobboldalának (16) bevonatába lép, majd magába a statorba és a (18) gyűrűn, valamint az (F2) gyűrűn keresztül a (C2) rotor jobboldalának vastestébe folyik, innen az áram a (13') gyűrűn és a (14') rézharangon keresztül ismét fölfelé a keresztezési helyhez áramlik, azután pedig az egyes (20') kiugrásokon át a (17) bevonatba, továbbá az (A2) stator baloldalának vastestén és a (19) és (F2) rézgyűrűkön, a baloldali rotorrész vastestén, a (13) rézgyűrűn és a (14') réztárcsán keresztül a kettős generátorhoz folyik vissza. Az áram egész útján a hajtómű tengelyeihez koaxiális üreges gyűrű alakjában folyik le, mely gyűrűnek alkotóját az eredményvonallal föltüntetett áramvonal képezi. A generátorban az áramátadóhelyek azonosak a motor megfelelő helyeivel. A rajzban a generátor ezen helyéinek kiképzése nincs föltüntetve. Az 5. ábra, mely az áramátadóhelyek kiképzését világosabban mutatja, a hajtómű tömör rézrészeinek és az. ezekkel összekötendő vasrészeknek sajátos elektromos kapcsolatát is föltünteti. Az ily kapcsolás különösen n;\gy kiviteleknél jár nehézségekkel, mivel a részeknek összeolvasztása körülményes és költséges előkészületeket igényel, míg a részeknek összeforrasztása nagy méretek esetén még nem sikerült. Ezen nehézségeket úgy kerülhetjük el, hogy a mechanikai összeköttetést az 5. ábra. szerinti példának megfelelően csavarolással, az elektromos összeköttetést pedig az egyesítendő részek amalgamalásával biztosítjuk. Ez pl. olyként történik, hogy az (A) stator vástestét a (28) rézréteggel vonjuk be galvánikus úton, és ezután, a (29) rézgyűrűt csavarok révén kötjük össze a vastesttel, miután előzőleg a gyűrűt és a (28) bevonat megfelelő helyeit amalgamáltuk. Ilyként kifogástalan elektromos kapcsolatot érünk el, mely vezetőképessége tekintetébe alig áll az összeforrasztás, illetőleg összeolvasztás mögött, mivel a gyakorlatilag nem tökéletesen szorosan érintkező fölületek közé a kontaktuskamrákból kéneső hatolhat. A kénesőnek a tulajdonképeni áramátadóhelyekre való koncentrálása a kén-i eső súrlódása folytán föllépő veszteségek lényeges csökkentését eredményezi, ami nagy kiviteleknél és magas fordulatszámoknál jelentékeny számot tesz. Hasonló értelemben hat a 4. ábrában föltiintetett szerkezetnél a generátor forgórészeinek sugárirányú méretcsökkentése, mert hajócsavar hajtásánál a generátor fordulatszáma sokszorosan fölülmúlja a inótor fordulatszámát. A (5. ábrabeli foganatosítási alaknál, az 1. ábrához hasonlóan, a mótor és generátoroldal szimmetrikusan van szerkesztve. Ilv hajtóműveknél a kénesőnek az áramátadóhelvekre való korlátozása azért jár különös nehézségekkel, mert a két (Cl) és (C2) henger szemközt fekvő homlokfölületei között, a tengelyre merőleges síkban fekvő légrésnek kénesővel kitöltve kell lennie, hogy a nevezett két rész között az áram átvezetését közvetítse. A (). ábra, szerint eltekintünk a fegyverzetek homloklapjai között való áramátmeneteltől, és az áram a szakadozott vonallal jelolt úton a (C2) fegyverzet (32) rézbevonatától a stator testébe beeresztett gyíírűalakú (30) rézdarabon keresztül vezettetik a másik (C2) fegyverzet (31) rézbevonatába, amidőn is kizárólag a (31) és (32) bevonat kerületi lapjai szolgálnak az áram átvezetésére. Elegendő tehát, ha csupán ezen fölületek és a (30) hetét gyűrűfölülete között van kéneső. Az illető hézagok célszerűen a tengelytől ugyanazon radiális távolságban fékszenek, mint a (29) és (30) áramadórészek közötti Hézagok. A hézagok k#skenyeb-