71439. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy teljesítményű thermoelemek előállítására, melyeknek positiv alkatrésze rézszulfit

szulfidelektróda az öntőforma elhagyása i után thermoelektilkus szempontból sem--,':: miféle utókezelést nem igényel és minden nehézség nélkül használható az előállítandó thermoelem egyik alkatrésze gyav nánt. Ezen thermoelektrikus előnyei mellett . az ismertetett módon kezelt rézszulfid, ellentétben az eddigelé alkalmazott gyakran igen rideg elektróda-anyagokkal minden mechanikai megmunkálást lehetővé tevő igen nagy szilárdsággal, azonkívül pedig csekély hővezetőképességgel és magas olvadási hőfokkal bír. Mivel a kemény vagy lágy forrasztás, hegesztés vagy efféle egyesítési eljárás, tekintetttel az alkalmazott anyagra (rézszulfid), figyelembe nem jöhet, ilvfajta rézszulfidelektródáknak, mint pozitiv alkatrészeknek thermoelemek negatív alkatrészeit alkotó réz-, nikkel- vagy hasonló ötvözetből álló szalagokkal vagy lemezekkel való egyesítése csupán a 211753. és 220217. számú német szabadalmi leírásokban ismertetett galvanoplasztika eljárások útján lehetséges, ahol is a két. alkatrészt az elem meleg kontaktus-helyének létesítésére megfelelő kölcsönös elszigetelés mellett egymásra helyezzük és a két elektróda között — éppen ezen a meleg kontaktushelyen — keletkező elválasztórést grafitból vagy efféle anyagból való vezetőmasszával töltjük ki. Az egész rendszernek galvanoplasztikus fürdőbe (célszerűen rézfürdőbe) való be- ' helyezése által ezen vezető töltőmassza fölé az elem mindkét alkatrésze körül, rézből való fémsarú csapódik le és így a két elektróda a meleg kontaktushelyen oldhatatlanul van egymással összekötve. A kapott rézszulfidra mái- most minden nehézség nélkül galvanikus rezet csapathatunk le; egy ezen rézszulfidból és egy réz-, nikkel- vagy- hasonló elektródából az ismertetett módon előállított thermolemmel az igen magas elektromotoros erő bármikor kimutatható. Ellenben kitűnt, hogy az ilvfajta elemnek gyakorlatilag alkalmazható terhe- i lése nem lehetséges, mivel a többé vagy kevésbbé nagyon savanyú galvanikus rézfürdők hatására (alkalikus rézfürdők nem alkalmazhatók) oxydszeríí réteg képződik a rézszulfid és az arra lecsapatott galvanoplasztikus réz között, még pedig mindjárt a katodának az elektrolytba való beakasztásánál, mely réteg az átmeneti ellentállást és ezzel együtt az egész elektródának abszolút ellentállását az elem két alkatrésze "között tetemesen növeli. Ennek a hátránynak kiküszöbölésére a rézszulfidet a galvanoplasztikus rézsaruval áthúzandó és az elvezetési kontaktus (hideg kontaktushely) gyanánt szolgáló fölületek^n először külön kell preparálnunk, azaz külön galvanoplasztikai fürdőben külön közbenső fémréteggel (nikkel, kobalt vagy efféle) kell ellátnunk, melyet az alábbiakban fémes közbenső rétegnek nevezünk. Ezen közbenső vezetőrétegre kerülhet rá mái' most a tulajdon képen i galvanoplasztikus rézlecsapódás a rézsz u Ifid elektródának elvezető kon taktusa (hideg kontaktushely)gyanánt szolgáló fölületein éppen úgy, amint a második elemalkatrész hozzáillesztése után, ismert módon és a vezető töltőréteg közbenjötte mellett a meleg kontaktushelvet alkotó rézsaru a két elektróda között galvanoplasztikus úton lecsapatható. Azt lehetne föltételezni, hogy mindkét elektródának egész összekötő saruját nikkelből, kobaltból vagy efféléből lehetne előállítani, mivel ezt az összekötősarut megfelelő galvanoplasztikai és elektrochemiai fogás figyelembevétele mellett a rézszulfidra lehetne lecsapatni. Gyakorlatilag azonban a tulajdonképeni összekötősarut rézből kell készíteni, mivel a nikkel, kobalt vagy más itt figyelembe jövő fém a két elektróda közötti grafithidat, azaz a töltőmasszát csak nehezen hidalhatná át és ilvfajta lecsapódások iparilag csak a legnagyobb nehézségek mellett- állíthatók elő az összekötősaru számára szükséges vastagságban.