71385. lajstromszámú szabadalom • Rótor elektromos gépek számára

2 és emellett a tekercs egyes részére való legnagyobb biztonsággal épen a kívánt szorítást érjük el. A tekercs leszorítását a rótor közepén pl. jóval nagyobbra ve­hetjük, mint a végek felé, oly célból, hogy a tekercset a közepén oly szilárdan ágyazzuk, hogy a hő által való kiterjedés a tekercsrészeket mindkét vég felé egyen­letesen tolja el. Az ékrészek egy fémlapon vagy más megfelelő anyagon nyernek ellentámaszt, mely vagy úgy, mint az eddig ismertté vált elrendezéseknél a tekercshorony egész hosszára vagy annak nagy részére terjedhet vagy pedig, az ékekhez hason­lóan tengelyirányban több rövidebb részre lehet osztva, mi mellett az alátét­részek száma az ékrészekben egyjenlő vagy ettől eltérő lehet. Hogy az ékeknek a szükséges lejtőssé­gét megadhassuk, az alátéteket is éksze­rűen vékonyítjuk. Az alátéteknek célszerűen nem adunk nagyobb vastagságot, mint amekkora föl­adatuknak, t. i. annak, hogy az ékrészek­nek kellő ékszöget és ellentámaszt szol­gáltassanak, megfelel és inkább az ékek­nek adunk lehetőleg nagy keresztmetsze­tet, hogy a lehető legnagyobb szilárdsá­guk legyen. Az ékek megosztásával különben az egész rótorszerkezet kevésbé merev lesz, amit a mótor kritikus fordulatszámának csökkentésére használhatnak. A következőkben a találmányt a mel­lékelt rajz kapcsán magyarázzuk meg, melyen az 1—4. ábrán elektromos gép rótorának részei, pl. forgó gerjesztő mágnese lát­hatók és pedig az 1. ábrán keresztmet­szetben, a 2—4. ábrán pedig hosszmet­szetben. A rótortest tetszőleges alakban lehet fölépítve, így pl. mágneses anyagból ké­szült tömör hengerből állhat, melynek ke­rületén a tekercselés fölvételére hosz­szanti hornyok vannak elrendezve, to­vábbá nagyobb vastagságú tárcsákból is lehet összefakva, végül elektromos gé­pek fegyverzete módjára vékony, adott esetben csomagokban összefoglalt, a ke­rületen hornyolt bádogtárcsákból vagy szegmensekből lehet összerétegezve. A ró­tor szokásos módon szellőzés céljából su­gárirányú szellőzőhasítékokból is lehet ellátva, melyekbe a hűtőlevegő valamely ismert módon, pl. tengelyirányú csator­nákon át vezettetik be. Az egyes tekercs­részek között levő rótorfogak továbbá a rotorral egy darabból állhatnak, vagy pedig külön tekercstartók gyanánt lehet­nek a rótortest hornyaiba helyezve. Az 1. ábrán példaképen az utóbb emlí­tett módon szerkesztett rótor van példa­kép föltüntetve. Az (a) rótortest kerületén, amelynek forgási tengelye az (o) ponton megy ke­resztül a (b) hornyok vannak kiképezve, melyek között a (c) fogak maradnak meg. Két-két (c) fog közé mindig egy-egy (d) tekercstartó fecskefarkalakú lábrésze nyúl be. Két-két (d) tekercstartó között az (e) tekercsnek egy oldala fekszik, amely tekercs a rajzon föltüntetett kivi­telnél pl. lapos réztekercsből áll. A te­kercs a fog fején ellentámaszra talál ós a foghoz az (f) ék által szoríttatik, mely a szintén ékalakúan vékonyított (g) alá­téten kapja meg a kellő ékhatást. A 2. ábra, amelyen különben ép úgy mint a 3. és a 4. ábrák, a szerkezeti része­ket ugyanazokkal a jelekkel láttuk el, mint az 1. ábrán, ezt az elrendezést egy hosszmetszet része gyanánt tünteti föl az eddig szokásos elrendezésben, amelyben sem az ék, sem pedig az alátét nincs meg­osztva. Amint a rajzon látjuk, az alátét a rótor egész hosszára, az ékek pedig a fél hosszra terjednek. A 2. ábrából az (f) ék és a (g) alátét közötti ékszög tisztán ki­vehető. Minthogy tapasztalat szerint a tekercsek vastagsága a szigetelőanyag egyenlőtlensége folytán még a leggondo­sabb előállításnál sem lesz sohasem az egész hossz mentén pontosan egyenlő, könnyen belátható, hogy e hosszú ékek alkalmazásakor nem lehet a tekercset valamennyi részén egyenlően leszorítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom