71302. lajstromszámú szabadalom • Csavaros irón előre- és visszatolható béllel

2 — kötve; a (g) csövecske tehát a (b) fejrész minden elfordulásában részt vesz. A (g) csövecske hátsó végébe az (i) csavar van becsavarolva, mely fejével az irónhüvely belsejében elrendezett (k) ütközőkhöz fekszik és ezáltal a (g) cső hosszirányú eltolódását meggátolja anélkül, hogy annak a (b) fejrésszel együttes forgását akadályozná. A (g) csövecskébe az (1) béltartó és az (m) bélkivető vannak betolva, melyek a 3—5. ábrán látható módon központosán vannak egymásba illesztve. A béltartóból, illetve a bélkivetőből kiinduló (n) és (o) peckek a (p) és (q) gyűrűs darabokba kapaszkodnak, melyek a Jg) csövecske fölé vannak tolva és külső csavarmeneteikkel az (e) belső csavarmenetbe kapaszkodnak. Ha a (b) fejrészt és vele a (g) csövecskét elforgatjuk, akkor a forgás a (g) csövecske (h) hosszhasítékán kinyúló (n) és (0) peckek által a (p) és (q) gyűrűs darabokra vitetik át; minthogy ez utóbbiak az (e) csavarmenettel kapcsolódnak, az (1) béltartó és az (m) bélkivető együttes eltolódása következik be, tekintet nélkül arra, hogy a (b) fejrészt milyen irányban forgattuk. A (p) és (q) gyűrűsdarabok távolsága a hosszirányú eltolásnál állandó marad úgy, hogy egyelőre csak az (1) béltartó tolja a belet előre, míg az (m) bélkivető még nem lép működésbe. | Ha az irónbél csaknem végig elkopott, akkor a (p) és (q) gyűrűs darabok az irónhüvely ben messzire előretolattak; végül a (p) gyűrűs darab a csavarmenet nélküli (f) részhez ér úgy, hogy az (1) béltartó további mozgása megszűnik. Ha a (b) fejrészt továbbforgatjuk, akkor csak az (m) bélkivető (q) gyűrűs darabja mozog tovább előre, míg végül az irónbél végét a 2. ábrán látható módon kiveti. Ha most a (b) fejrészt ellenkező értelemben forgatjuk, akkor először is a (q) gyűrűs darab, mely nem lépett ki az (e) csavarmenetekből, tolatik vissza az irónhüvely belsejébe és pedig a 3. ábrán föltüntetett foganatosítási alak szerint addig, amíg csak az (m) bélkivető (r) vastagítása az (n) pecek meggörbített részéhez vagy a béltartó belsejében elrendezett ütközőhöz nem. ért. Ettől a pillanattól kezdve a bélkivető a béltartót magával viszi, ez utóbbi az (e) csavarmenettel ismét kapcsolódásba jut és az (m) bélkivetőtől állandó távolságban az irónhüvely belsejébe tolatik. Az (1) béltartó és az (m) bélkivető kapcsolását a 4. és 5. ábrán föltüntetett foganatosítási alak szerint az (n) és (o) peckekre helyezett (t) kapcsolókengyel is létesítheti. Ez a (t) kengyel ugyanúgy, mint azt a 3. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál láttuk, az (m) bélkivetőnek az (1) béltartó felé való közelítését a (b) fejrész felé való. mozgásnál megengedi, az (m) bélkivetőnek az (1) béltartótól való eltávolodását azonban csak bizonyos darabon teszi lehetővé, minthogy ezután a két rész kapcsolódása következik be. A 4. és 5. ábrán föltüntetett elrendezés olyan is lehet, hogy a (t) kengyel a (g) csövecske (h) hosszhasítékán belül mozog. A 6. és 7. ábrán föltüntetett második foganatosítási alaknál a (h) hosszhoronvnval ellátott (g) csövecske az (a) irónhüvely (bl) záródarabjával van szilárdan összekötve és a csövecske a (b) fejrészben úgy van vezetve, hogy a (bl) i záródarabbal esak forgó mozgást végezhet, de hosszirányban nem tolódhat el. A (g) csövecske ezen esetben a külső (el) csavarmenettel van ellátva, mellyel az (1) és az (m) bélkivető (pl) és (ql) gyűrűs darabjai belső csavarmeneteik részén kapcsolódnak. A (pl) és (ql) gyűrűs darabok külső kerülete a körtől eltérő alakú és a gyűrűs darabok az irónhüvely megfeleleően alakított (dl) furatába illenek. A (g) csövecske (el) külső csavarmenete a (b) fejrész közelében (f 1) -nél meg van szakítva. A béltartó és a bélkivető (n) és (o) peckei itt nem a (pl) és (ql) gyűrűs darabok furataiba, hanem az (nl) és (ol) körhornyokba nyúlnak be. A béltartó és a bélkivető a (bl) vég-