71268. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

Megjelent 1917. évi augusztus hó 24-én. MAGY. gjW KIR. SZABADALMI jfiff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 71268. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Galvánelem. DR

STEINBUCH ALFRÉD A HERMANN STEINBUCH VORMALS F. A. WOLFF & SÖHNE CÉG BELTAGJA BÉCSBEN. A bejelentés napja 1916 julius hó 31-ike. Elsőbbsége 1915 január hó 12-ike. A .jelen találmány tárgya olyan galván-elem, két, likacsos fal által elválasztott elektrolittel, amelynél az alkatrészeknek célszerű berendezése és kiképzése folytán az oldódó fémnek és a depolarizátornak elhasználásánál nagy megtakarítást, továbbá az elektromotoros erőnek és belső ellenállásnak szokatlan egyformaságot érjük el. Habár a következőkben leírt berendezés az elekfrolitek és elektródok minden használható összeállításánál alkalmazható, mindazonáltal, a jobb megértés céljából, mindjárt a gyakorlat számára legfontosabb esetet, nevezetesen azt ragadjuk ki, melynél az összeállítás a következő: cink, einkvitriól, agyagcella, réz, rézvitriól. Ezen .rég ismeretes összeállítás az alapja a Daniell-, Meidinger-, Kriiger-, Siemens- és Calland-elemeknek. Dacára annak, hogy ezen típusok némelyike a sürgönytechnikában nagyon elterjedt alkalmazást talált, azok a cink és rézvitriól elhasználása tekintetében nagyon nem gazdaságosak, mert ezen anyagokban való elhasználás még gondos kezelés mellett is az elméletileg föltétlenül szükséges mennyiséget sokszor 10—20-szorosan is fölülmúlják (L. Uppenborn, Kalender füf Elektrotechnik). Az említett berendezések továbbá még nagy egységek mellett is csak csekély áramleadásra képesek, mintán azoknak nagy a belső ellenállása és az elktromos folyamat alatt keletkezett anyagoknak 'elegendő elszállításáról nincs kellőképen gondoskodva űgv, hogy a cellákat a saját leválóanyagai elfojtják. Ezen hátrány elkerülésére már annak idején több módszert ajánlot[ tak, így pl. „folyóstelepeket" készítettek (Hauck-féle stb. rendszer), amelynél az elektrolitek le- és hozzáfolyasztás által célszerűen kicseréltettek, ezek á berendezések azonban a túlságos nagy berendezési és üzemi költségek folytán az elektrotechnikai gyakorlatban nem váltak be. Mások a friss és elhasznált depolarizátor fajsúlvában lévő különbséget akképen használták föl annak szállítására, hogy egy magasan fekvő tartaléktartályt két, megfelelően beállított cső útján összekapcsoltak a cellával és ekképen indítottak meg egy áramlást az elektroliton belül. (Heintz M. Károly 385.050. sz. francia szabadalom). Ezen, magában véve kilátással kecsegtető berendezésnek azon-