71268. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

Megjelent 1917. évi augusztus hó 24-én. MAGY. gjW KIR. SZABADALMI jfiff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 71268. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Galvánelem. DR STEINBUCH ALFRÉD A HERMANN STEINBUCH VORMALS F. A. WOLFF & SÖHNE CÉG BELTAGJA BÉCSBEN. A bejelentés napja 1916 julius hó 31-ike. Elsőbbsége 1915 január hó 12-ike. A .jelen találmány tárgya olyan gal­ván-elem, két, likacsos fal által elválasz­tott elektrolittel, amelynél az alkatrészek­nek célszerű berendezése és kiképzése folytán az oldódó fémnek és a depolari­zátornak elhasználásánál nagy megtaka­rítást, továbbá az elektromotoros erőnek és belső ellenállásnak szokatlan egyfor­maságot érjük el. Habár a következőkben leírt berende­zés az elekfrolitek és elektródok minden használható összeállításánál alkalmaz­ható, mindazonáltal, a jobb megértés cél­jából, mindjárt a gyakorlat számára leg­fontosabb esetet, nevezetesen azt ragad­juk ki, melynél az összeállítás a követ­kező: cink, einkvitriól, agyagcella, réz, rézvitriól. Ezen .rég ismeretes összeállí­tás az alapja a Daniell-, Meidinger-, Krii­ger-, Siemens- és Calland-elemeknek. Da­cára annak, hogy ezen típusok némelyike a sürgönytechnikában nagyon elterjedt alkalmazást talált, azok a cink és rézvit­riól elhasználása tekintetében nagyon nem gazdaságosak, mert ezen anyagok­ban való elhasználás még gondos kezelés mellett is az elméletileg föltétlenül szük­séges mennyiséget sokszor 10—20-szoro­san is fölülmúlják (L. Uppenborn, Ka­lender füf Elektrotechnik). Az említett berendezések továbbá még nagy egységek mellett is csak csekély áramleadásra ké­pesek, mintán azoknak nagy a belső el­lenállása és az elktromos folyamat alatt keletkezett anyagoknak 'elegendő elszállí­tásáról nincs kellőképen gondoskodva űgv, hogy a cellákat a saját leválóanya­gai elfojtják. Ezen hátrány elkerülésére már annak idején több módszert ajánlot­[ tak, így pl. „folyóstelepeket" készítettek (Hauck-féle stb. rendszer), amelynél az elektrolitek le- és hozzáfolyasztás által célszerűen kicseréltettek, ezek á berende­zések azonban a túlságos nagy berende­zési és üzemi költségek folytán az elektro­technikai gyakorlatban nem váltak be. Mások a friss és elhasznált depolarizá­tor fajsúlvában lévő különbséget akképen használták föl annak szállítására, hogy egy magasan fekvő tartaléktartályt két, megfelelően beállított cső útján össze­kapcsoltak a cellával és ekképen indítot­tak meg egy áramlást az elektroliton be­lül. (Heintz M. Károly 385.050. sz. fran­cia szabadalom). Ezen, magában véve kilátással kecsegtető berendezésnek azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom