71241. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szabadon lengő síksziták löketének szabályozására

ződik, melyeknek segélyével a szabályozó súlyok a (9) csap közvetítésével (2. ábra) az (5) forgási tengelyen lazán iiló' (10) gyűrűnek (1. ábra), illetve az ezen tengelyen ugyancsak lazán ülő (11) hüvelyeknek (20) füleivel csuklósan vannak összekötve. A (10) gvűríí, a (11) hüvelyknek az (5) forgási tengelyre való fölillesztése előtt, egy, a hüvelyknek hossz-középvonalára merőleges kivágásába, melynek magassága egyenlő a gyűrű magasságával, betolatik. Ügy a gyűrű, mint a hüvely a szabályozó súlyoknak (12) tartóival egy-egy darabot képeznek. A (12) súlytartók, szabad végükön, a (13) gyűrűcsapágyakká vannak kiképezve, melyek alsó részükön, a (14) hordkarimákká vannak kiképezve (4. ábra), melyeken a (6) szabályozósúlyok nyugal mi helyzetükben a (7) bordákon kiképezett (4) orruk segélyével fölfckszenek. A (10) gyűrűnek és a (11) hüvelynek (20) fülei a (15) tengelynek fölvétele céljából (2. ábra), mely a tengely a (12) hordkarimának (.13) gyűrűcsapágyán át van illesztve, megfelelő csapágy-furattal van ellátva. A (15) tengelynek szabad végén a (16) fogazott kúpkerék (4. ábra), annak másik, a (20) fülben elhelyezett végén pedig a (17) fogazott ktípszegmens van fölékelve. A (16) fogazott kúpkerék az egyik (7) bordának belső oldalán kiképezett (18) fogazott kúpszegmenssel kapcsolódik (3. ábra), mely az (5) forgási tengely harántmetszetének középpontjából (2. ábra) leírt körív szerint van alakítva. A (17) fogazott kúpszegmens a (19) kúpkerékkel kapcsolódik (1. ábra), mely csak valamivel felén túl van fogazva és az (5) forgási tengelyre föl van ékelve. A szerkezet működésének módja már most a következő: A síkszitának nyugalmi helyzetében a szabályozó súlyok átlósan fekszenek egymással szemben; a síkszitának indításánál a szabályozó súlyok a forgási tengelyre fölékelt fogazott kúpkerékkel kapcsolódó fogazott kúpszegmens révén a forgási tengelynek forgásában részt vesznek, amikor is a két szabályozósúly egymást ellensiílyozza és centrifugális erejüknek hatása kiegyenlíttetik. Abban a pillanatban azonban, amelyben a fordulatszám egy bizonyos határon túlmegy mely határt azon szög határozza meg, melyet a szabályozósvilyok súlypontját azoknak a gyűrűn, ill. a hüvelyen lévő föl -függesztési pontjával összekötő egyenes a forgási tengellyel bezár — a szabályozósúlyok függélyesen kilengenek, illetve a súlytartónak a hordkarimáiról fölemelkednek, amikor is a szabályozósúlyok egvik bordájának belső oldalán kiképzett fogazott kúpszegmens a súlytartóban elrendezett fogazott kúpkereket és ezzel együtt az ezen kúpkereket hordó tengelyt és az ennek másik végén fölékelt fogazott kúpszegmenst elforgatja, mely a forgási tengelyre ékelt fogazott kúpkereken gördülve a szabályozósúlyokat egymásfölé közelíti; a szabályozósúlyoknak ezen egymás fölé való közeledése maximumát a síkszita, normális löketénél éri el, ami akkor történik, ha a szabályozósúlyok a 2. ábrában szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetet foglalják el. A fordulatszámnak minden csökkenésénél, mely a szabályozósúlyoknak visszamenésével, azaz ezeknek a forgási tengelyhez való közeledésével van összekötve, a szabályozósúlyok kényszermozgásúan eltávolodnak egymástól, azaz a szabályozósúlyok okozta forgási nyomatéknak nemcsak karja, hanem hatásos tömege is kisebbedik. Mivel a szabályozósúlyoknak ezen játéka csakis nagyobb fordulatszámoknál áll be, a síkszitának elég ideje van a szabályozósúlyok által kezdetben okozott kis lengéseket fölvenni és szabályosan elvégezni; ha a fordulatszám az előre meghatározott határon tiílmegy, akkor a síkszita lökete is zavartalanul fog nagyobbodni. A síkszita elállításánál a forgási tengely fordulatszáma fokozatosan csökken, amikor is a szabályozósúlyok a forgási tengelyhez közelednek, egymástól azonban távolodnak, míg azok úgy a forgási