71203. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyantának gyantában dús fából való előállítására

lis sók hozzáadása által módunkban áll, hogy a kívánt anyagok kicsapását teljesen tetszésünk szerint szabályozzuk. A leírt gyantakitermelési eljárás legjobb nyersanyaga Svédországban az erdei fenyő és pedig különösen tőkék alakjában. Ez utóbbiak (és pedig különösen régi tőkék) egészen 20%-ig terjedő menynyiségű gyantát és ezenkívül kb. 5% terpentint tartalmaznak. A terpentint természetesen a főzés közben történő lefúvatással és a csapadék összegyűjtésével termelhetjük ki. A fölfúvatott részek csapadéka ezenkívül igen jelentékeny mennyiségű metilalkoholt, ammóniát és aminokat tartalmaz, melyek ismert módon termelhetők ki. _ A főzéshez alkáli gyanánt legcélszerűbben nátronlúgot használunk. Ha ezenkívül neutrális sót is adunk hozzá, akkor erre a célra legelőnyösebb a konyhasó. A konyhasó elektrolízise által kapott konyhasótartalmú nátronlúg a szóban forgó eljárás kivitelére ezek szerint különösen előnyös. Erdei fenyőfa föloldásánál a száraz fa minden kg.-jához legalább is 400 g. Na.,0 szükséges. Legcélszerűbben azonban 500—700 g.-ot veszünk. A főzéshez használt lúg ezenkívül literenként legalább is 120—150 g. Na2

0-t tartalmazzon ható alkáli alakjában. Főzés céljából a kezelendő fából forgácsokat készítünk, melyek nagysága a rendes cellulosafőzésnél használt forgácsokéval egyenlő vagy ezeknél valamivel nagyobb. A főzést vasból készült álló vagy forgatható főzőedényben végezzük, mely kb. 10 at. túlnyomásnak ellenáll. A főzési hőmérséklet célszerűen az említett nyomásnak felel meg és a főzés tartama 3—4 óra. Az úgynevezett szulfitlúg a fa főzéséhez kevésbé célszerű, minthogy ez a liíg a gyantaszappant nem csapja ki ugyanoly módon, mint a nátronhíg. A szulfitlúg hatását azonban neutrális só, például konyhasó hozzáadásával javíthatjuk. Minthogy a talámány tárgyát képező eljárásnál nagymennyiségű alkálit (minden kg. fához kb. 600 g.-ot) kell használni, az eljárás csak akkor gazdaságos, ha a fölhasznált alkáli regenerálható. A regenerálás természetesen ugyanoly módon végezhető, mint ahogy ez jelenleg a nátron- vagy^ szulfitcellulosegyártásnál történik. Célszerűbb azonban a 32647 számú svéd szabadalomban ismertetett eljárás, melynél a regenerálás az aceton, faszesz stb. kitermelése céljából száraz desztillálással történik. Ha a találmány értelmében keresztülvitt főzés hulladéklúgját száraz desztillálással akarjuk regenerálni, akkor következőkép járunk el: Ha a fölhasznált nyersanyag 20% gyantát és 5% terpentint tartalmaz, akkor a főzéshez a vízmentes fa minden kg.-jára számítva célszerűen 650 g. Na,0-t használunk. A főzés után a hulladéklúghoz a száraz fa minden kg.-ja számára kb. 200 g. Ca 0-t adunk tömény mésztej alakjában, mire a keveréket bepárologtatjuk és a vízgőz jelenlétében úgynevezett rétegkemencékben szárazon desztilláljuk. A lehetőleg koncentrált lúgot a kemencébe bádogokon, kb. 4 cm.-nyi rétegvastagsággal vezetjük be. A száraz desztillálásnál a vízgőz és a desztillációgőzök a kemence hidegebb részéből a melegebb részekbe vezettetnek. Az említett célra közönséges faszenesítő-kemencét használhatunk, melynek kocsiján a bádogokat kellő közökkel rendezzük el, mi mellett arról is gondoskodunk, hogy a vízgőz mindegyik bádogfölülete mentén "lehetőleg egyenletesen vonuljon végig. A besűrített lúg a szárításnál nem megy át szívós állapotba, xígy hogy forgó kemencében vagy kavaróművel ellátott edényben is kisebb darabokból álló száraz masszává szárítható be. Ezen állapotban a massza száraz desztillálása könnyebben végezhető, mert a massza emellett nem olvad meg. Ennek következtében a maszszát a desztillálókemencébe 4 cm.-nél sokkal vastagabb vízszintes vagy függőí leges rétegekben vezethetjük be. Ha a beszárításhoz forgó kemencét használunk,