71189. lajstromszámú szabadalom • Sikáló kefe
Megjelent 1917. évi július lió 31-éii. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 71189. szám. xvin/a. OSZTÁLY. Sikárlókefe. FILIP LADISLAV FRANTISEK GYÁROS JABLONÉBAN. A bejelentés napja 1916 augusztus hó 21-ike. Az ismeretes sikárlókefék munkaoldala többnyire külföldről behozott anyagból áll, amely tehát már ez okból is drágább a hazai anyagnál. Azonkívül bizonyos időkben az ilyen anyag nehezen hozzáférhető, vagy nem is kapható, úgy hogy sikárlókeféket nem lehet gyártani. A találmány ezen hátrány megszüntetését célozza s lényegileg abban áll, hogy ezen kefék sikárló oldala szorosan egymás mellett elrendezett és a felső oldalon megerősített üres szárú szalmacsomókból állíttatik elő. A találmány szerinti sikárlókefe 9 /1 0 -el olcsóbb az ismeretes keféknél és azonkívül lényeges műszaki előnyökkel bír. Az üresszárú szalmából készült kefe sokkal több vizet vesz föl és azt sikárlás alkalmával hosszabb ideig megtartja, mint az ismeretes kefék. Az üresszárú szalmából készült keféknek ez az előnyös tulajdonsága a szalmaszálak tapadási fölületének nagyobb terjedelmével és az eddig használt tömörszárú szalmával, pl. rizsszalmával szemben nagyobb kapilláris hatásával magyarázható, továbbá pedig azzal, hogy a szorosan egymás mellé helyezett és a födőlapra erősített szalmacsomók a vizet, amely bemártás alkalmával a töveik között fekvő hézagokba hatolt, végeiknek szoros összeilleszkedése és szétfesziilése folytán nem engedik átesni. Az üresszárú szalmából készült keféknek ezen tapasztalatilag igazolt tulajdonsá*ga folytán az ilyen keféket sikárlás alkalmával nem kell oly gyakran vizezni, mint az ismeretes, pl. rizsszalmakeféket, ami a munkát, különösen a padlósikárlást jelentékenyen megkönnyíti és megrövidíti. Az üresszárú szalmából kötött csomók víztartó tulajdonságát egyébként már régóta igazolják a szokásos zsupfödelek is, amelyeknél a zsupszalmának ez a tulajdonsága kellően érvényesül. A találmánynak egy kiviteli alakját a mellékelt rajz 1. ábrája alulról nézve, a 2. ábra oldalnézetben mutatja. A kefének rendszerint fából készült 1 felső részébe a gabonaszalmából álló 2 csomók az egyik oldalon vannak be- • illesztve és a szokott módon megerősítve. A szorosan egymás mellé helyezett csomók a kefe alsó részét alkotják és lent a kefeháttal párhuzamos sík mentén vannak levágva, úgy hogy tömött, rugalmas és ellenálló fölfekvési fölületet alkotnak.
