71185. lajstromszámú szabadalom • Derékszíj nélküli szabályozható szalonkarkötő, melyről a kard leakasztható

- 2 -lánc beakasztására szolgáló (e) gyűrű van megerősítve. A heveder hurokrésze, amint az ábrán látható, a bal váll mélyedésébe van fektetve és a baloldalon függ le. A heveder egyik (f) szabad szára a háton rézsútosan van végigfektetve és vége a (g) fémkapocs által a (h) bőrfüllel van összekötve, amely a nadrágtartó megerősítésére szolgáló egyik nadrággombra kapcsolható. A másik (i) hevederszár a mellen egyenesen halad lefelé és a végén hasonló (g) kapoccsal és (h) bőrfüllel van ellátva. Mindkét hevederszár a (j) csatok segítségével hosszúságban beállítható. A hűrokrész és a háton átfektetett (f) hevederszár a (k) feszítő heveder által van egymással összekötve. A (c) csatlékra csatolandó (1) csatos szíj fölső részén az (m) csat van megerősítve, efölött pedig két (n) hasíték van kiképezve a (c) csatlék befűzésére. A (c) <-satlékot az 5. ábrán látható módon a csatos szíj behajlított végének egyik (n) hasítékán fűzzük át, ezután az (m) csat nyelveibe kapcsoljuk be, a másik (n) hasítékon átfűzzük és szabad végét az (1) szíj és az (o) borítás között hagyott résbe toljuk be. Ezen elrendezés folytán az (m) csat a kardkötő használati állapotában be van burkolva. Az (1) szíj mellső oldala az (o) paszoinánttal van borítva, amelyre a (p) díszcsattok vannak rávarrva; a díszcsatoknak a fülek helyén a kerületükből befelé nyúló tűik vannak, amelyeket a paszomántra erősített fiilecskékbe kell befűzni, miáltal a díszcsatok a varráson kívül még külön is rögzítve vannak. Az (1) szíj alsó része két egyenlőtlen hosszúságú szárnyban végződik, amelyekre a két-két darabból álló hordozószíiacskák vannak ráerősítve. A hordozószíjacskák megerősítési és fűzési módja a 8. ábrán oldalnézetben részletesen van föltiintetve. A hordozószíjacska két (q, r) darabja az (1) szíjra ennek két különböző oldalán egy magasságban van rávarrva. Az (1) szíj szárnyain az (sl, s2, s3, s4) hasítékok vannak kiképezve a hordozó szíjacskák átfűzésére. Az (r) szíjacska (s) csatját az (s2) hasítékon hátulról dugjuk át. A (q) szíjacskát élőiről az (sl) hasítékon fűzzük át és ezután az (s2) hasítékon húzzuk át. A kard fölcsatolásánál a (q) szíjacska csúcsát a kard megfelelő fülén való átfűzés után az (s4) és (s3) hasítékok között levő hídrész mögött fűzzük át és az (s) csatba való bekapcsolás után az (s2) hasítékba dugjuk be. A 4. ábrán a (c) csatlékhoz hasonló (e') csatlék van föltiintetve, amely a nyeregkápára erősíthető és amelybe a kard beakasztható. A találmány tárgyát képező kardkötő egyik nagy előnye még az, hogy rajta a kard biztosan erősíthető meg, mert a tulajdonképeni csatok mindenhol el vannak takarva és ezáltal elgörbülés, megsérülés ellen tökéletesen meg vannak védve. Minthogy pedig a kard közvetlen fölkapcsolására szolgáló hordozószíjaeskák egy darabot képeznek, csatos szíjon vannak megerősítve, a kard helyzete megközelítően függőleges, ami járásnál kellemes és csinos hordást biztosít. A találmány tárgyán eszközölt szerkezeti változtatások a találmány lényegét nem érintik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Derékszíjnélküli, szabályozható szalonkardkötő, melyről a kard leakasztható, jellemezve száraival hurokalakban egymásra fektetett és egymással összekötött heveder által, amelynek a bal váll mélyedésébe fektetett és a baloldalon függő hurokrészén a kard fölcsatolására szolgáló csatlék van megerősítve és amelynek két szabad szára a háton rézsútosan, illetőleg a mellen egyenesen fektethető és a végén a nadrággombokra kapcsolható fülekkel van ellátva. 2. Az 1. igénypontban védett kardkötő foganatosítási alakja, jellemezve a csatiékon magasságban beállíthatóan megerősíthető csatos szíj által, amelynek a csatton túl levő vége fölkapcsolt