71175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szemestermény-, malomtermék- és efféle készletek elraktározására

Megjelent 1921. évi julius lió 20-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 71175. szám. IVle. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés szemestermény-, malomtermék- és efféle készletek elraktározására. STÖTZEL JOHANNA MAGÁNZÓNŐ BERLIN-ZEHLENDORFMITTEBEN. A bejelentés napja 1918 május hó 29-ike. A jelen találmány tárgya olyan eljárás és berendezés, mely lehetővé teszi, hogy nagymennyiségű szemesterményt, inalomterméket vagy más, kívülről jövő behatások alatt könnyen romlásnak induló anyagokat a lehető legkisebb helyen, tetszőleges hosszú ideig és igen kis költséggel úgy raktározzuk el, hogy se külső behatások, se rovarok, madarak, se tolvajok, se tűz, se az elraktározással megbízott egyének az elraktározott anyagokban kárt ne okozhassanak. A gabonának már az ókorban ismert, földalatti helyiségekben való, romlás ellen biztos elraktározási módja az; atmoszféra behatásainak teljes kizárását követelte meg. Minthogy valamennyi föltétel teljesítése majdnem sohasem volt lehetséges lágy, hogy a beföldelt anyag kárt ne szenvedjen, ezért az ilyen földalatti szil ók készítését az idők folyamán teljesen abba hagyták és helyettük földfölötti szilókat építettek. Franciaországban kísérleteket végeztek égetett kövekből, fali téglákból és fából készült elzárt tartályokkal is, melyek belül szalmával, ül. kavicsból és földszurokból készült habarccsal voltak kibélelve. Valamennvi eddig végzett kísérlet azonban azt a föltevést igazolta, hogy nem lehet a gabonát elzárt tartályokban elraktározni, ha csak gyakran át nem lapátolják és nem szellőztetik, vagy pedig előzőleg elég erős, kb. 112 fok C. hőfokú melegben meg nem szárították (aszalták) azt. Ezek a föltevések azonban évek hosszú során át végzett kísérleteim folyamán téveseknek bizonyultak. E kísérletek eredménye szerint valamennyi szemestermény- ós malomtermékfajta zárt tartályokban évekig eltartható anélkül, hogy megromlanék és fölmelegednék és anélkül, hogy szellőztetni vagy előzőleg aszalni kellene őket, ha a tartályokat olyan alacsony, változatlan hőfokon tartjuk, melynél a gabonaszemekben vagy a lisztszemcsékben foglalt nedvesség meleg behatása alatt nem alakulhat át párákká és így nem lehet visszahatással a gabona^ szemekre vagy a lisztszemcsékre és így nem okozhatja erjedésüket. Az eltevésre használt tartályoknak tehát olyanoknak kell lenniök, hogy mindennemű külső befolyás távoltartassék tartalmuktól. Legnehezebb föladat a talajnedvesség távoltartása. Kísérleteim alapján azon-