71112. lajstromszámú szabadalom • Gép ostyalapoknak több tetszőleges pépszerű masszával egymásfeletti rétegben való önműködő kenésére és töltésére

Ezen célból az (58) lábitót működtetjük, mely az (56, 54, 53) részek közvetítésével a aülyesztőkészülék (49) alsó lapját és ezáltal az ezzel (50) csapszögek útján összekötött fölső (3) lapot is eredeti helyzetébe is visszaviszi. Egyidejűleg az (59) súly a messzire kitolt (37) rudat az ezen ülő (4) ékkel együtt eredeti helyzetébe visszaviszi. Hogy a (37) rúdat a súly a (35) mozgatókilincs minden egyes visszamenésénél ugyancsak vissza ne vigye, a (64) rögzítőkilincs van elrendezve. A kenés kezdeténél a sülyesztőkészülék (3) lapjának nem szabad az (1) asztal fölső lapjával egy síkban feküdnie, hanem helynek kell lennie úgy az első ostyalap behelyezésére, mint az anyagnak ezen ostyalapra való rákenésére. Az első rákenés vastagságát ép úgy kell beállíthatni, mint a többit, mely utóbbiak beállításáról már gondoskodtunk. Az első rákenés vastagságának beállítására a (37) rúd végén a (62) U-vas van elrendezve, melyen a visszafelé menesztésre való (60) zsinór van ráerősítve. Az U-vas szárain keresztülmenő (77) állítócsavar befelé csavarolásánál a (4) ék kihúzatik és viszont, miáltal a (3) lemez sűlvesztetik, illetőleg emeltetik. A tölcsérben és a szánban lévő massza nyomásának mindenkor egyenletesnek kell lenie, hogy a massza egyforma erősséggel vitessék föl az ostyalapokra. Ezt azáltal érjük el, hogy a szán minden egyes oda- idemenésénél a (30) emelők a (86, 85, 87) elemek közvetítésével a (82) dugattyúrúdat fölfelé és lefelé nyomják, miáltal a massza a (69) tartályból a (84) csapon át a tölcsérbe vezettetik. A dugattyú lökete a (89) keresztfej, a (90) csavarorsó és a (91) kézikerék segélyével szabályozható. A dugattyú tehát mindkét esetben működik, mikor a szán nyomógörgői baloldalt a rövid (29) emelőket, valamint jobboldalt a (30) emelőknek meghajlított fölső emelőkarjait lenyomják. Ha a tölcsér nincs az anyagtartály alatt, akkor a háromfuratú csap úgy áll és ezen helyzetében rúgó által úgy van fogvatartva, hogy a dugattyú a tartállyal összeköttetésben áll. Ha a tölcsér a dugattyú alá csúszik, a háromfuratú csap (94) kúpja a (95) tengelye körül 120°-al elforgattatik és pedig a (96) meggörbített emelő útján, mely a kúp tengelyére fölcsavarolva a tölcséren megerősített (97) ütközőbe ütközik és továbbcsúszik. Ha a (97) ütköző az emelő végére ért, az a (98) rúgó hatása alatt eredeti helyzetébe visszaugrik és ezáltal a csap elzáratik. Ha a tölcsér ütközőjével együtt visszafelé tolódik, az emelő az ütközővel érintkezésbe jön, azonban a (99) csuklónál fogva annyira billen, hogy az ütköző alatta akadálytalanul elmehet. Ha a tömb vagy a kellő számú ostyalap kenve van, a gép önműködően megáll és pedig két (101 és 102) emelő útján, melyek a (103) csúszótömböt a (27) szíjtárcsából kihúzzák és így a (24) fogaskerékelőtéttel való kapcsolatot megszakítják. A (101 és 102) emelők a (104) rézsútos ütköző útján működtetnek, mely abban a pillanatban, mikor az ostyatömb kellő vastagságát elérte, a (101) emelőt az óramutató járásának irányában elforgatja és ezáltal a (102) emelőt is elforgatja úgy, hogy utóbbi alsó végével a (25) kapcsolás (103) csúszótömbjét a szíjtárcsa fogazásából kihúzza. A kiiktatás pillanattá beállítható azáltal, hogy a (104) rézsútos ütköző a (37) rúd hasítékában balról egészen a (4) ék kezdetéig eltolható és bármely helyzetében rögzíthető. A kiiktatás bármely időpontban is megtörténhetik, ha üzemzavar áll be, amennyiben az állvány (109) talapzatán forgathatóan elrendezett baloldali lábitót fölfelé nyomjuk vagy eleresztjük. A gép működése, közben a munkás egyik lábának lazán kell a (108) lábitón nyugodnia. I SZABADALMI IGÉNYEK. ! 1. Gép ostyalapoknak több tetszőleges I pépszerű masszával egymásfölötti ré-