71111. lajstromszámú szabadalom • Távolság és magasságmérő műszer
- 2 -kott (1. ábra) és (29) harántmerevítésekkel ellátott keret (2. ábra), mely a mellső (2) járókerekek tengelyén nyugszik. Ezek a kerekek automobil-kerekek módjára vannak ágyazva úgy, hogy függélyes csápok körül egymással párhuzamosan elforoghatnak. Az- (1) keret hátsó részén az arra merőleges (4) keret van elrendezve, ahol is a két keret a (3) szögvasak útján van egymással összekötve. A (4) keretben, ill. az ahhoz csavarolt (6) csapágyakban van ágyazva a vízszintes (5) tengely, melyen a (7) járókerék szabadon fut. A (7) kerék agyával a vele esetleg egy darabban is önthető (8) kúpkerék van összekötve, mely a helytálló (9) tengelyen futó (11) hüvellyel egybeöntött (10) kúpkerékkel kapcsolódik. A (11) hüvelyen foglal helyet a (12) hajtótárcsa, mely a (8, 10) áttétel helyes megválasztásánál a (7) járókerék által befutott utat írja le (más áttételnél pedig azzal arányos utat). A (9) tengely fölső vége (15) csavarral a (4) keret mellső részéhez van kötve, míg alsó vége az (5) tengely körül forgatható (16) perselyben van ágyazva. A (12) tárcsával érintkeznek a hajtott (13) és (14) tárcsák, melyek közül a (13) tárcsa állandóan vízszintes, a (14) tárcsa pedig a függélyes síkban marad meg, függetlenül a műszernek a terepalakulat által megállapított helyzetétől. A tárcsák célszerűen bőrrel bevont" fémtárcsák. A tárcsák (17), ill. (18) villákban ágyazott függélyes (19), ill. vízszintes (30) tengelyekre vannak felékelve. A (17) villa jármába a (21) hüvelyben ágyazott (20) csap van becsavarolva, melynek mellső végére (22) lánckerék van ékelve. Ez a lánckerék a (23) lánc útján az (5) tengely végére ékelt (24) lánckerékkel áll kapcsolatban. Az (5) tengely körül lengethető (25) súly a (24) lánckereket helyzetében megtartani igyekszik úgy, hogy a (22) lánckerék közvetítésével a (20) csap, valamint a (17) villa is megtartja helyzetét, minek következtében a (13) tárcsa is állandóan megmarad a vízszintes síkban. Azonos módon marad meg a (14) tárcsa a függélyes síkban. Az ezen célra szolgáló súly (28)-al, a lánckerekek pedig (26, 27)-el vannak jelölve. A (19) és (30) tengelyek a súrlódás lehető csökkentésére célszerűen golyós csapágyakban futnak. A műszer használati módja: A műszert végigvezetjük a terepen, amikor is a (7) járókerék az (5) tengelyen forog. A forgás a (8, 10) kúpkerékáttétel útján a (12) tárcsára vitetik át. Vízszintes terepen a (4) keret a függélyes, a (12) tárcsa pedig a vízszintes helyzetben marad meg. A (12) tárcsa forgása akkor teljes mértékben a (13) tárcsára vitetik át, mely tárcsa tehát a (7) kerék kerületének tetszőleges pontja által befutott utat írja le, melyet tetszőleges, ismert és ezért a rajzban föl sem tüntetett számlálóművön leolvashatunk. Lejtős terepen való vontatásnál, melynél a műszer a 4. ábrában föltüntetett helyzetet veszi föl, a (4) keret természetesen az új helyzetre is merőlegesen maiad úgy, hogy a (11) hüvely a függélyessel a terep emelkedési szögével egyenlő szöget zár be. A (12) tárcsa tengelye ekkor úgy a (13), mint a (14) tárcsa tengelyével hegyes szöget zár be úgy, hogy mindkét tárcsára vitetik át mozgás, még pedig a hajlásszögek szögfíiggvényei arányában. A (13) tárcsára átvitt mozgásmennyiség a terep hajlásszögének kozinusával, a (14) tárcsára átvitt pedig ugyanazon szög szinusával arányos. (0°)-u hajlásszögnél, azaz vízszintes terepnél az első komponens az egységgel, a másik 0°-uval egyenlő, a másik határesetben, vagyis 90°-os emelkedésnél viszont a (13) tárcsára átvitt mozgásmennyiség értéke 0, a (14) tárcsára átvitté pedig = 1. A (12) tárcsa mozgásmennyisége tehát a hajtó és a hajtott tárcsák tengelyeinek egymással bezárt, azaz a terep hajlásszögének szögfüggvényeivel arányos komponensei szerint oszlik el a két tárcsa között, melyeknek egyike a befutott út vízszintes hosszát, másika pedig a pálya két pontjának relativ magasságkülönbségét állapítja meg.
