71077. lajstromszámú szabadalom • Elektromos izzólámpa fémizzótesttel és rossz hővezető, közömbös gáztöltéssel

i — előbbi esetben és mégis ugyanoly ked­vező vagy még kedvezőbb gazdaságos­ság érhető el. Ennek megértésére a következő példa szolgál. Ha a 110 voltos és 135 gyertya­fényű lámpát az előbb megadott méretű szalag helyett 0,01 mm. vastag és 0,125 mm. széles wolfram-szalagból készítjük, azon hőfokon, mely vakuumban gyertya­fényenként 0,5 watt fogyasztásnak felel meg, 261 mm. hosszú szalagra van szük­ség és a fogyasztás gyertyafényenként 1,0 watt. Ha azonban ezen szalagot nem egy vagy két U-alakú hurok alakjában, hanem csavarvonalban rendezzük el úgy, hogy a szalag csavarvonal mentén fel­metszett, 2 mrn. vastag csövet képez, a szalanak 0,175 mm. szélesnek és 368 mm. hosszúnak kell lennie. Ezen szalagnál a gáz által okozott hűtés csak ugyanoly nagy, mint 2 mm. vastag drótnál, a veze­tési és konvekciós veszteség pedig kísér­letek szerint csak körülbelül 8%. Ezen lámpa tehát azon hőmérsékleten, mely vakuumban 0,5 watt fogyasztásnak felel meg, 0,54 watt fogyasztással ég, egyenlő feszültségű és gyertyafényerejű, nitro­génnel töltött lámpában közönséges kör­keresztmetszetű drót ellenben ugyanazon hőfokon 1,25 wattot fogyaszt. Ez esetben tehát a körkeresztmetszetű és közönsé­ges módon elrendezett dróthoz képest a gazdaságosság egész növekedése gyer­tyafényenként 0,7 watt. Ahelyett, hogy az izzótestet csavar­vonalban rendeznők el, más módon is el­rendezhetjük és pedig iigy, hogy annak egyes részei egymáshoz nagyon közel fekszenek és a szomszédos hűtőfölület­részek egymást többé vagy kevésbé fö­dik. Az izzótestet lehet pl. zegzugos alakban, illetve kígyóvonal alakban el­rendezni úgy, hogy a szomszédos részek kölcsönös távolsága csak 1 mm. vagy még kisebb. Nagyon előnyösnek mutatkozott a rajzon ábrázolt lámpaalak, ha oly lám­pákról van szó, melyek függő helyzetben égnek, úgy hogy a lámpatalp fölül van. Hogy ez esetben a lámpatalpban lévő be­forrasztási részek nagyon föl ne hevülje­nek, az (1) lámpakörte hosszúkás alakú és a pl. egyszerű U-alakú kengyel gya­nánt kiképezett és emellett csavarvonal­ban tekercselt drótból vagy szalagból álló (2) izzótestet wolframból vagy mo­libdénből való hosszú, vastag (3) áram­hozzávezető drótok tartják, melyek a (4) árambevezető drótokkal vannak össze­kötve; ezek a szokásos módon előállított (5) beolvasztási helyen hatolnak át. Ezen elrendezésnél a beolvasztási hely elég tá­vol fekszik az izzótesttől, úgy hogy azt sem a sugárzó hő, sem a fölszálló, nagy hőfokú gázáram nagyon föl nem hevíti. A (3) áramhozzávezető drótok is nagy vastagságuk miatt elég hidegek marad­nak arra, hogy káros gázokat ne bocsás­sanak ki magukból. A nagy gáznyomás a szál szétporladását és elpárolgását nagy mértékben csökkenti és a mégis szétpor­lasztott, illetve elpárolgó kis mennyiség a fölszálló nagy hőfokú gázáram által föl­hajtva csak az üvegkörte fölső részében,, mely hűtő és kondenzációs, illetve lerako­dási tér gyanánt működik, a körtefalra, illetve a hosszú hozzávezető drótokra csa­pódik le. Az üvegkörtének a szállal szem­ben lévő része ellenben tökéletesen tiszta marad. A leírt körtealak helyett más alakok, pl. gömbalakok is alkalmazhatók. A gömbnek csapadékmentesen tartása vé­gett azt fölül dóm- vagy kéményszerű tol­dattal látjuk el, mely szintén a szétpor­lasztott, illetve elpárolgó anyag lerako­dási, illetve kondenzációs terét képezi. A lámpák előállításánál nagyon nagy gondot kell fordítani a töltőgáz tisztasá­gára és szárazságára, valamint a lámpa­körtéket, áramhozzávezető drótokat stb. gondosan meg kell szabadítani nedves­ségtől és okkludált gázoktól; evégett azokat pl. a lámpa ki szivattyúzása köz­ben erősen fölhevítjük. SZABADALMI H.ÉNYEK, 1. Elektromos izzólámpa wolframból vagy más hasonlóan nehezen olvadó

Next

/
Oldalképek
Tartalom