71075. lajstromszámú szabadalom • Műkéz
nos markolóhatás kifejtésére kényszeríti, de csak akkor, ha a fogas szegmens a (b) résszel valamily módon össze van kapcsolva. Az (a) és (b) részek közös (c) forgáscsapján egy pár (m) kar van lendíthetően ágyazva, melyeknek szabad végén, forgáscsap körül elforgathatóan az (1) emelő agya van elrendezve. Az (1) emelő agya egyrészt a (d) fogas szegmens fogaival kapcsolható (g) fogakkal, másrészt a (b) markolórész alsó élére ható (h) excenterrel van ellátva. A (g) fogak és a (h) excenter úgy vannak kölcsönösen elrendezve, hogy ha a (g) fogak a (d) fogas szegmens fogaiba kapaszkodnak, a (h) excenter a (b) markolórészt az (a) részhez szorítani törekszik és egyúttal a két markolórész kölcsönös állását biztosítja. A műkéz használati módja a következő: A 2. ábra a rnűkezet egészen összecsukva, kis tárgyak megfogására alkalmas állapotban mutatja. Ezen állapotban az (i) rúgó a (d) fogas szegmens és a (g) fogak útján a (h) excentert a (b) markolórésszel együtt az (a) markolórészhez szorítja. Az (i) rúgó ugyan a (d) fogas szegmens és a (g) fogak útján az (1) emelőt az óramutató irányában elforgatni törekszik, miáltal a (d) fogas szegmens és az (1) emelő között lévő kapcsolat kioldódnék és a (b) markolórész az (a) markolórésztől szétválna, de ezt a (h) exsenter megakadályozza. Ha a műkezet szétnyitni akarjuk, az (1) emelőt kézzel (a műkéz tulajdonosa ép kezével vagy más módon) az óramutató irányában elforgatjuk, mire a (g) fogak a (d) szegmens fogaiból kikapcsolódik és az (m) karok az (1) emelő segítségével (a 2. ábra szerint balra) kilendíthetők úgy, hogy a (b) markolórész az (a) résztől szétválik és a műkéz a megfogott tárgyat elbocsátja. Ekor az (1) emelő a műkéz hossztengelyére megközelítően merőleges állásban függ. Ha most tetszőleges nagyságú tárgyat veszünk a műkéz (a) és (b) részei közé és azt megfogni akarjuk, az (1) emelő segítségével a (h) excenterre támaszkodó (b) részt az illető tárgyhoz lendítjük, míg a tárgyat mindkét (a, b) rész nem érinti, ezután az (1) emelőt az óramutatóval ellenkező irányban elforgatjuk. Ennek folytán a (g) fogak a (d) szegmens fogaiba kapaszkodnak, a (d) szegmenst az (i) rúgó hatása ellen elforgatják, miáltal a (b) rész az (a) rész fele az illető tárgyhoz szoríttatik. A (h) excenter megakadályozza, hogy az (1) emelő az elbocsátás után visszaforogjon. SZABADALMI IGÉNYEK. j 1. Műkéz egymással mozgathatóan összej kötött két markolórészből, azáltal jelj lemez ve, hogy a markolórészeknek i engedékeny módon való összecsuká-i sára szolgáló kapcsolás egy kiold-i ható eleme elállíthatóan van elrenj dezve úgy, hogy a szabályozható kap| csolási elem működtetése által kii! lönböző nagyságú tárgyak megköze-i lítően egyenlő erővel és lehetőleg a I természetes kéz fogásához hasonlóan j foghatók meg. i 2. Kapcsolás az 1. igényben védett műkéz markolórészeinek összecsukására, jellemezve a markolórészek közös (c) lengési tengelyén elforgatható, az egyik (a) markolórésszel rúgó utján összekötött (d) fogasszegmens által és a (c) tengely körül lendíthető csapon elforgathatóan ágyazott (1) emelő által, melynek agya egyrészt a (d) fogasszegmens fogaiba kapcsolható (g) fogakkal, másrészt a másik (b) markolórészre ható (h) föliilettel van ellátva. !. A 2. igényben védett kapcsolás foganatosítás! alakja, azáltal jellemezve, hogy az (1) emelő agyának a (b) markolórészre ható fölülete (h) excenter gyanánt van kiképezve. (1 rajzlap melléklettel. • U.IM néUVÉNTlAMoy* NYOMDÁJA BUDMVtTiK
