71012. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű elektromos kapcsolóberendezés
— 8 — Ha a kapcsolói az (y) helyzetbe állítjuk, tehát az (1) segésd vezetékkel is kapcsoljuk, a kapcsoló alsó vége a (k) emplő záró kampóján végigcsúszik. A (k) emelőbe egyréssrt egy (f2) rúgó kapaszkodik, mely azt az óraimutató mozgásával ellenkező irányban a (g) ütközőhöz támasztani igyekszik. Máisrészt az (ml) elektromágnes, melynek tekercse az (1) segéd vezetékkel seriesiben van kapcsolva, az (f2) rúgó erejének legyőzése mellett a (k) záró emelőt az óramutató mozgási irányában elforgatni igyekszik, ha az (1) fővezeték az (1) segédvezefcékkel van összekötve, ezt tehSt áram járja át. Ha tehát az (I) fővezetéket az (1) segédvezetékkel összekötjük, aziaz az (S) munkaátkapcsoilót jobbra forgatjuk, ezt mindaddig, amíg az (1) segédvezeték az (1) fővezetékről le van kapcsolva, a (k) emelő az (y) helyzetben fogva tartja. Mihelyt azonban az (1) segédvezeték az (1) fővezetékkel összeköttetésbe jön, a (k) emelőt* az (ml) elektromágnes visszahúzza, az (S) munkaátkapcsolót (fl) rügója az (x) helyzetbe rántja vissza és az (1) segédvezeték feszültségmentessé Válik úgy, hogy most már ajz (1) fővezeték is kikapcsolható az (Ul) átkapcsoló segélyével. A 12. ábrán látható elrendezés a 11. ábrának megfelelővel szemben a könnyebb kezelhetőség előnyével bír. Míg ugyanis a 11. ábrán látható elrendezésnél az (1) főveaéték kikapcsolására háirom kézmozdulatot kell végeznünk, nevezetesen: az (S) munkakapcsolót jobbra kelil fektetni, az (U) lakapcsolót szintén jobbra kell forgatni, végül az (S) munkakápcsolót ismét (balra) vissza kell forgatni, addig a 12. ábráinak megfelelő elrendezésnél csiak két kézmozdulatra van e célból szükség, nevezetesen: előbb az (S) munkakapcsolót, azután pedig az (D) kikapcsolót jobbra kell'forgatni. Minden más művelet azután önműködően megy végbe. Ha az (S) munkakapcsoló jobbra fektetésekor az (1) segédvezeték véletlenül már feszültség alatt lenne, az (S) munka• kapcsoló rögtön önműködően ismét viszszaáll kezdeti helyzetébe. De az (1) fővezetéknek nemcsak kikapcsolása, hanem bekapcsolása is könnyebben eszközölhető a 12. ábrán látható elrendezésinél, mint a 11. ábrán fölfüntetettnél. A 11. ábra szerint e célból mindenekelőtt az (Ü) kikapcsolót haltra kell forgatni, azután az (S) munkakapcsolót jobbra forgatni és végül az (S) munkakápcsolót ismét balra állítani. Ezzel szemben a 12. ábrán látható elrendezésnél csak az (U) átkapcsolót kell balra forgatni és azután az (S) munkakapcsolót jobbra állítani. Az (S) munkakapcsoló azután önműködően csappan vissza balra. Nem okvetlenül szükségese hogy az (S) | munkaatkapcsoló, mint a 12. ábrán föl van tüntetve, az (y) helyzetben elreteszeltessék. Ellenkezőleg: arra szorítkozhatunk, hogy e kapcsoló önműködően kapcsolódjék ki, ha az (!) segédvezeték feszültség alatl van. E célra pl. a 12. ábrán a (k) emelőt és az (fl, f2) rugókat elhagyjuk és az (fl) rúgó helyén rendezzük el az (ml) elektromágnest. Utóbbi azután az (S) munfcakapcsiolót az (y) helyzetből önműködően húzza az (x) helyzetbe, ha az (1) segédvezeték feszültség alatt van. A 13. ábra a munkakapcsolónak egy a találmány sízerinti további javítását tünteti föl. E foganatosítási alak főleg a 4. ábra szerinti külön (S) munkaiBapcsolóval biró elrendezésekhez alkalmas, mely munkakapcsoló az (L) gyűjtővezetéket az í (1) segédvezetékkel köti össze. Ezen külön (S) munkakapcsoló az (f) rúgó hatása alaitt áll, melv aaBt folytonosan bekapcsolni, azaz a (d) ütközőhöz húzni igyek-Sízáfc, továbbá egy az (1) segédvezeték áramia által keresztülfolyt (m) elektromágnes hatása alatt, mely kikapcsolja azt, midőn az (1) segédvezeték feszültség alatt van. Ha egy ilyen (S) munkaikapcsolót pl. a 11. ábrának megfelelő (Ul, U2 stb.) át-és kikapcsolókkal kapcsolatban alkalmazunk, akkor az (1, 2) stb. fővezetékek egyikének kikapcsolása céljából csak az