71003. lajstromszámú szabadalom • Drótfeszültségszabályozó berendezés szabadon függő áramvezető kábelekhez

— 4 .— sik fogaaratosítási alakját tünteti föl. Az állvány és a (4) és (5) föltekercselő dobok elrendezése ugyanaz, mint a már leirt esetben. A fölső (4) dobot az elektromotor a (13) lánchajtómű és a (10, 11) fogaskerékmü útján forgatja. A (10) és (13) kerekeik ugyanazon (62) tengelyen vannak elrendezve. Az állványon a (60) lengőkar van ágyazva, mely a (61) kötélkorangol hordja; ezen fut a (6) fölső drót. A (60) kar a (65) emelőkart hordja, melyen a (61) kötélkorong kiegyensúlyozására való (63) ellensúly van alkalmazva. A (6) drót nyomását az állvány és a (65) emelőkar közé iktatott (67) rúgó fogja föl, melynek ellenállása oly nagy, hogy a (61) kötélkorong helyzetének megfelelőien meghatározott legkisebb feszültségnél a (6) drótnak meghatározott legkisebb nyomását fogja föl, de a (61) kötélkorongnak körülbelül (69) helyzeténél meghatározóit legnagyobb nyomást. A (65) emelőkaron a (70) csúszó kontaktus van elkalmazva, mely a (72—77) kontaktussorral együtt ismert kivitelű relét képez a (12) elektromotor, valamint az elektromos fék beállítására. A 11. ábrán a (70) csúszó kontaktus a (71) zérusállásban van föltüntetve, mely a kontaktussin közepén fekszik és a (6) drót rendes feszültségének felel meg. Az elektromotor úgy van beiktatva, hogy ezen állásban meg van akasztva. Ha a drótfeszültség csökken, úgy a (65) emelő lefelé leng ki és a csúszó kontaktus a (75), illetve (76), illetve (77) kontaktusokra csúszik rá úgy, hogy az elektromotor megindul, míg végül egész sebességét el nem érte, tehát a (6) és (7) kábeleket föl nem tekercselte. Ha ellenben a kábelek feszültsége a rendes értéken túl növekszik, úgy a (65) emelökar fölfelé leng ki úgy, hogy a (70) csúszó kontaktus a (74), illetve (73), illetve (72) kontaktusra csúszik rá, mire az elektromotor az ellenkező forgásirányban szintén egész sebességét éri el, miközben a (6) és (7) kábeleket letek eresei i. A 12. ábrán föltüntetett foganatosítási alak az előbbitől kissé eltér. A szerkezet I különben ugyanaz, de a (67) rúgót két (80) és (81) súly helyettesíti, melyek közül a (80) súly a (65) emelőkaron, a (81) súly a (85) karon van elrendezve, mely kar az állványon közvetlenül a (65) kar fölött van ágyazva. A (80) súly oly nagy, hogy a (65) kar a (6) drót legkisebb feszültségénél a (82) ütközőn nyugszik. Ha a feszültség növekszik, úgy a (65) kar a rendes állásba emelkedik, mely a relé zérusállásának felel meg, melyben az elektromotor áll. A 12. ábra ezt az állást mutatja. A (65) kar a (85) kar (83) kiemelkedéséhez támaszkodott, de ezen kart még nem képes fölemelni. A kábelifeszültség növekedésével, a (85) kar tovább emelkedik, az elektromotort ellenkező forgási iránnyal kapcsolja be úgy, hogy a kábelek letekercseltetnek, végül a (84) ütközőhöz ér. A (65) emelőkar tehát a (82) és (84) ütközők között leng, melyek az 1—10. ábrákon föltüntetett (19) és (21) ütközőknek felelnek meg. A 13. és 14. ábrán háromfázisú áram számára berendezett foganatosítási alak látható. Vezérlésre a (95) emelőkar szolgál, mely a középső (90) kábel magassági helyzetének megfelelően ezen kábel feszültségeit követi. Ez a kábel a középső (91) dohra van föltekercselve, mely a fölső (94) és az alsó (96) kábeldobot egyenlő módon hajtja, ha a középső dobot a (12) elektromotor láncáttétel útján forgatja. Az aránylag hosszú (93) emelőkar a külső végén szigetelt (94) fület hordja, melyen a (90) káibel áthalad, továbbá súlyát a (98) súly tökéletesen kiegyenlíti. A (93) emelőkar ugyanolyan szerkezetű (99) elektromos relét hord, mint amilyent a 11. áíbra mutat. Ha a (90) kábel sülyed, úgy az elektromotor az előre hajtásra állíttatik be és a kábelt föltekercseli. Ha a kábel feszültsége a meghatározott legnagyobb értéket elérte, az elektromotor ellenkező irányban forog és a kábelt letekercseli.