70997. lajstromszámú szabadalom • Készülék csiszolótárcsák önműködő utánállitására

miáltal a föntleírt folyamat megismétlő• flik és a csiszolótárcsa süllyesztése, illetve utánállítása következik be. A csiszolótárcsának ezen utánállítása azonnal a csiszolt fölület sülyedését vonja maga után, amit viszont a (24) tapintóemeltyű is követ, miáltal az áramkör (33)-nál újból megszakíttatik és a csiszolótárcsa utánállítása ismét megszűnik. Ez a folyamat ^ a (22) munkaasztal előrehaladó balirányú mozgásánál annyiszor megismétlődik, ahányszor a csiszolótárcsa kopása a (31) kontaktuscsúcsnak a (33) kontaktuslemezzel való érintkezését megengedi úgy, hogy a csiszolt fölület hosszlkeresztmetszete a munkadarabnak a csiszolókorong alatt való keresztülhaladásánál hullámalakú lesz, mimellett a hullámmagasság a kontaktuscsúcs azon helyzetei különbségének felel meg, mely helyzeteknél a koritaktuscsúcs az áramkört éppen zárja, illetve még éppen nyitva tartja. Ez a különbség oly rendkívül csekély, hogy a csiszolt fölület gyakorlatilag sík fölületnek tekinthető. Mindenesetre sokkal pontosabb ez a fölület, mint oly fölület, mely a csiszolótárcsa utánállítása nélkül csiszoltatott és ily fölülcttel szemben azzal az előnnyel bír, hogy a munkadarab alsó föl eletével pontosan párhuzamos. Á 2. ábra szerinti kiviteli alak az 1. ábra szerintitől lényegileg abban különbözik, hogy a tapintószerv nem a munkadarab csiszolt fölületét tapintja, hanem a csiszolókorong működő fölületét, pl. egy hengercsi&zológép csiszoló korongjának hengeres fölületét. Emellett az a nehézség lép föl, hogy a tapintósziervet a gyorsan forgó csiszolótárcsa megtámadja. Ezért mindenekelőtt szükséges, hogy a tapintószerv oly anyagból készüljön, mely keményebb a csiszolókorongnál. Ily anyag gyanánt főleg a gyémánt jöhet tekintetbe. Azonban előnyös a csiszolótárcsa fölösleges leesztergályozásának meggátlására egy lecsiszolt fölülettel biró gyémántnak a csiszolótárcsával való érintkezését csak Oh' rövid időre korlátozni, amennvi okvetlenül sziükséges. Az 1. ábra szerinti szerkezetnél azonban a gyémánt a csiszolótárcsát állandóan érintené, ha éppen utánállítás nem következik be, tehát a tárcsa üres futásánál is, mely alkalommal a tárcsa nem kopik. Ez a munkamód a gyémántot idővel mégis megtámadná, aimi lehetőleg elkerülendő. Ennek következtében a 2. ábra szerinti kiviteli alaknál a szerkezet úgy van létesítve, hogy a tapintóelem a'működő csiszolófölületet csak időről-időre egy rövid pillanatra tapintja meg és a tapintóelem lekopott csiszolótárcsánál egy áramkört zár, mely a csiszolótárcsa csekély utánállítását előidéző relaist gerjeszt. A többi időben a tapintóelem a csiszolótárcsával nem jut érintkezésbe és így ezáltal meg nem sérülhet. Ezen szerkezetnél önként érthető, hogy az egész lekopásnak megfelelő utánállítás rendesen több apró részutánállításból fog állani, mint az a következő leírásból kitűnik; a (11) szíjtárcsa és a (9, 10) csavarhajtás által lassan forgatott (8) tengelyre egy tengelyirányban eltolható (40) tok van szerelve; ezen tengelyen továbbá egy második, a (8) tengelyivel szilárdan összekötött (41) tok ül, mely utóbbi fölső végén egy (42) kúpkerekct hord. A (10) tok (43) kapcsolófogakkal és egy (44) gyűrű horonnyal van el| látva; utóbbiba rendesen egv (45) orsó nyúlik ós a (43) fogakat a (41) tok (46) fogaitól távol tartja. A (45) orsó (47) állítógyürüvel van ellátva, melyre a (48) rúgó nyomást gyakorol; utóbbi a (49) csapágyhogy támaszkodik. A (45) orsó külső vége (50) rovátkával van ellátva, melybe rendesen az (51) záróemeltyű kapaszkodik. Ezen záróemeltyű a helytálló (52) csap körül lengethetően van ágyazva és az (53) nyomórúgó által rendes helyzetében tartatik. A (8) tengelyre egy (54) gyűrű van erősítve, mely az (55) bemélyedéssel van ellátva. Ezen gyűrűn a (24) taniptóemeltyű (56) toldata csúszik, mely tapintóemeltyű a (25) csap körül lenghet. A tapintóemeltyű egyik karfa kontaktusemeltyű