70996. lajstromszámú szabadalom • Síkszita

— 2 — csavarok és a tartófeneket a feszítőcsavarokon fölfüggesztő függélyes tartócsavarok által határolt külön térben van elrendezve, melyből, illetve melybe a szilák a szomszédos szitacsoportoknak megbolygatása nélkül távolíthatók el, illetve helyezhetők be. A szitáknak ezen eltávolítását és behelyezését az alkalmazott, könnyen oldható, alább ismertetett összekötőszerkezetek nagyon megkönnyítik. A mellékelt rajzokban a találmányt képező síkszitának egv foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábrának bal fele a síkszitának, annak jobb fele a főkeretnek és az ezen függőtartó fenéknek nézete, ahol is a központi részek metszetben vannak föltüntetve. A 2. ábra fölülnézet. A 3. ábra a lendítő tömeg tartályának és az ebbe bezárt részeknek függélyes metszete. A 4. ábra ezen tartálynak fölülnézete, annak nyitott állapotában. Az 5—8. ábrák a szitacsoportok között átvezetett, harántirányú feszítőcsavarok és a hossztartók között összeköttetést -létesítő kapcsolási szerkezeteknek részletrajzai. A 9—12. ábrák a hossztartókat egymással összekötő, szélső feszítőcsavarok kapcsoló részeinek részletrajzai. A találmányt képező síkszilának föltüntetett foganatosítási alakjánál a (2) lendítő tömegnek (2. ábra) a föl nem tüntetett tartókeretben elhelyezett (1) tartálya, melynek magassága és szélessége nagy hosszához képest igen kicsiny, a Ívkor, amikor a főkeret (14) hossztartóival párhuzamos állasából az erre merőleges (vonalkázottan föltüntetett) állásába állíttatik, nem nyúlik be két végével, úgy mint előbb, a főkeretnek két oldaltereibe és az ezekben elhelyezett fölső és alsó szitacsoportok közé, ami a már ismertetett miiszaki hatást idézi elő. Minthogy azonban a lendítő tömeg tartályának nagy hossza a (2) lendítő tömegnek sugárirányban nagy kitéréseket enged meg, a lendítő tömeg maga igen kicsiny lehet, mert üzem közben ezen tömeg (3) forgási tengelyétől messze eltávolodhatik, nyugalmi állásában pedig súlypontja a (3) forgási tengely közelében van, minek megfelelően, a síkszitánaík indításánál, centrifugális ereje is igen kicsiny. A kis lendítő tömegnek nagy kitérést kell végeznie, amiért is centrifugális ereje a kitérés közben fokozatosan növekedik mindaddig, míg végállásába el nem jutott. A síkszitának üzembehozatalánál annak fordulatszáma és evvel a lendítő tömegnek centrifugális ereje is növekedik; a centrifugális erő növekedésének azonban lassabban kell végbemennie, mint a fordulatszám növekedésének, mert a (20) hajtórúd függélyes állásának megfelelő nyugalmi helyzetéiben lévő síkszitát (1. ábra) nem lehet oly gyorsan szabályos vízszintes körökön végbemenő lengéseknek indítani, mint amily gyorsan növekedik a lendítő tömegnek centrifugális ereje. Ezért a forgási sebesség hatása alatt növekedő centrifugális erőnek növekedését egy szerkezet szabályozza oly módon, hogy az a síkszita lengéseinek megfelelővé váljék. A találmányt képező síkszitánál erre a célra egy rúgószerkezet van alkalmazva, melynek rúgói egymás után akként kapcsolódnak a lendítő tömeggel, hogy ez a síkszitának indításánál azon sebességnél kisebb sebességgel tolódik kifelé, mely a növekedő fordulatszámnak megfelelne úgy, hogy a síkszita anélkül, hogy hirtelenül nagy kitéréseket vagy lengéseket végezne, egész szabályszerűen és nyugodtan indul és szabályos körökben kezd lengeni, melyeknek sugara fokozatosan növekedik. Az ezen célra szolgáló rúgószerkezet három (21, 22, 23) rúgópárból (4. ábra) áll. Ezen rúgópárokat különböző hosszúságú rúgóvezető rudak egymás után kötik össze a lendítő tömeggel, mely (24, 25, 26) rúgóvezető rudak a (2) lendítő tömegnek furatain vannak átvezetve és melyeken a lendítő tömeg mindaddig eltolódhatok, míg