70987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó elektromos áramok számára szolgáló vezetékekben föllépő energiaveszteségek csökkentésére

A hatékony ohmikus ellenállás értéke, amellyel a kompenzátoroknak bírniok kell, hogy a vezeték csillapítása y-od részére csökkentessék, az 5. számú egyenletből a következő kifejezéssel állapítható meg: r* _ 1 .p.C

. _ w.

p

a

.C2 1 "" .. ~ 2 ~~ 8 .11. pa

.Ca vagy pedig ha ezen egyenletet az előbbi módon «rx

» szerint oldjuk meg: r* -X {

4

V r+iy w.p.C _4

y

3 ,12. 13. kb. 1-59. V r w amidőn (r) a kompen-4—y2

.w.p.C ' ~ p.C: L * r

y*l vagy a legtöbb gyakorlati kivitel számára elegendő pontossággal: - - „v| Az adott képletek és határértékek segélyével a kompenzátorok elektromos nagyságait úgy méretezhetjük, hogy a gyakorlatilag tekintetbe jövő összes esetekben aThompsonféle eljárásnak jó eredményét biztosítják. A kompenzátoroktól eredő, a vezeték hosszegységére vonatkoztatott levezetési veszteségek azonban nem egészen függetlenek a kompenzátorok elosztásából, vagyis tetszőleges szám mellett nem állandók, hanem többé kevésbbé növekednek, ha a kompenzátorok sűrűbben vannak elrendezve, mivel különben a kompenzátorok alkalmazásának költségei, ha a kompenzátorok egyáltalában még alkalmazhatók, rendkívül sűrű elrendezés mellett oly aránytalanul növekszenek, hogy ezen föltétel a Thompsonvezeték gyakorlati kivitelénél nem valósítható meg. Ennélfogva lehetetlen a kompenzátorok hatását szaporításukkal tetszőlegesen növelni, hanem ez egy meghatározott vezeték periódusszám és kompenzátortypus számára a vezeték hosszegységére eső meghatározott szám mellett a legnagyobb. A kompenzátorok méretezésénél ezen szempontot figyelembe kell venni. A kompenzátorok legkedvezőbb távolsága ugyancsak a fönti általános számítás alapján adódik ki, különösen a 4. számú egyenletből, ha ebbe behelyettesítjük a vezetékhosszegységre eső, a kompenzátoroktól eredő levezetésnek a kompenzátorok számától való függését. Azon föltevés mellett, hogy pl. a kompenzátorokból eredő, a vezetékhosszegységére eső levezetés a vezetékelem hosszával vagy pedig a kompenzátorok (d) távolságával arányos, akkor a (d) optimuma, zátorok hatékony ohmikus vagy veszteségi ellenállását és (w) a vezetéknek hosszegységére vonatkoztatott hatékony ohmikus ellenállását jelenti. Gazdasági okokból természetesen a kompenzátorok távolságát gyakran nem a vezeték csillapításának minimuma szerint, hanem olyként fogják méretezni, hogy a kompenzátorok által elért csillapításcsökkentésnek a költségekhez- való viszonya az illető vezeték számára lehetőleg kedvező legyen vagy erőátviteleknél olyként, hogy az üzemnyereség a befektetett tőkéhez képest százalékosan lehetőleg nagy legyen. A kompenzátorok költségeitől, stb. függő ezen értékek is a föntiekben megadott methematikai összefüggésből adódnak ki, azok megfelelő bővítése útján. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás változó elektromos áramok számára szolgáló vezetékekben föllépő energiaveszteségek csökkentésére az oda- és visszamenő vezetékág közé a 66489. számú szabadalom szerint a mellékzárlatok beiktatása előtt a vezetéken fönnálló hullámhossznak legföljebb nyolcadrészét kitevő távolságokban elrendezett mellékzárlatokkal jellemezve azáltal, hogy mindegyik, induktanciaforrás gyanánt működő kompenzátornál az összes veszte-