70987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó elektromos áramok számára szolgáló vezetékekben föllépő energiaveszteségek csökkentésére

A hatékony ohmikus ellenállás értéke, amellyel a kompenzátoroknak bírniok kell, hogy a vezeték csillapítása y-od részére csökkentessék, az 5. számú egyenletből a követ­kező kifejezéssel állapítható meg: r* _ 1 .p.C . _ w. p a .C2 1 "" .. ~ 2 ~~ 8 .11. pa .Ca vagy pedig ha ezen egyenletet az előbbi módon «rx » szerint oldjuk meg: r* -X { 4 V r+i­y w.p.C _4 y 3 ,12. 13. kb. 1-59. V r w amidőn (r) a kompen-4—y2 .w.p.C ' ~ p.C: L * r y*l vagy a legtöbb gyakorlati kivitel számára elegendő pontossággal: - - „v­­| Az adott képletek és határértékek segélyével a kompenzátorok elektromos nagy­ságait úgy méretezhetjük, hogy a gyakorlatilag tekintetbe jövő összes esetekben aThompson­féle eljárásnak jó eredményét biztosítják. A kompenzátoroktól eredő, a vezeték hosszegységére vonatkoztatott levezetési veszteségek azonban nem egészen függet­lenek a kompenzátorok elosztásából, vagyis tetszőleges szám mellett nem állandók, ha­nem többé kevésbbé növekednek, ha a kompenzátorok sűrűbben vannak elrendezve, mivel különben a kompenzátorok alkal­mazásának költségei, ha a kompenzátorok egyáltalában még alkalmazhatók, rendkívül sűrű elrendezés mellett oly aránytalanul nö­vekszenek, hogy ezen föltétel a Thompsonve­zeték gyakorlati kivitelénél nem valósítható meg. Ennélfogva lehetetlen a kompenzátorok hatását szaporításukkal tetszőlegesen növelni, hanem ez egy meghatározott vezeték periódusszám és kompenzátortypus számára a vezeték hosszegységére eső meghatáro­zott szám mellett a legnagyobb. A kompen­zátorok méretezésénél ezen szempontot figyelembe kell venni. A kompenzáto­rok legkedvezőbb távolsága ugyancsak a fönti általános számítás alapján adódik ki, különösen a 4. számú egyenletből, ha ebbe behelyettesítjük a vezetékhossz­egységre eső, a kompenzátoroktól eredő le­vezetésnek a kompenzátorok számától való függését. Azon föltevés mellett, hogy pl. a kompenzátorokból eredő, a vezetékhosszegy­ségére eső levezetés a vezetékelem hosszá­val vagy pedig a kompenzátorok (d) távol­ságával arányos, akkor a (d) optimuma, zátorok hatékony ohmikus vagy veszteségi ellenállását és (w) a vezetéknek hosszegy­ségére vonatkoztatott hatékony ohmikus ellenállását jelenti. Gazdasági okokból ter­mészetesen a kompenzátorok távolságát gyakran nem a vezeték csillapításának mi­nimuma szerint, hanem olyként fogják mé­retezni, hogy a kompenzátorok által elért csil­lapításcsökkentésnek a költségekhez- való viszonya az illető vezeték számára lehetőleg kedvező legyen vagy erőátviteleknél oly­ként, hogy az üzemnyereség a befektetett tőkéhez képest százalékosan lehetőleg nagy legyen. A kompenzátorok költségeitől, stb. függő ezen értékek is a föntiekben meg­adott methematikai összefüggésből adódnak ki, azok megfelelő bővítése útján. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás változó elektromos áramok számára szolgáló vezetékekben föllépő energia­veszteségek csökkentésére az oda- és visszamenő vezetékág közé a 66489. számú szabadalom szerint a mellékzár­latok beiktatása előtt a vezetéken fönn­álló hullámhossznak legföljebb nyolcad­részét kitevő távolságokban elrendezett mellékzárlatokkal jellemezve azáltal, hogy mindegyik, induktanciaforrás gyanánt működő kompenzátornál az összes veszte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom