70983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kender kikészítésére melegvízben való áztatással

lása magában véve ismeretes. Ezt a módszert azonban kizárólag csak vegyszerekkel való áztatás számára hozták javaslatba. A jelen eljárásnál azonban éppen a nem kémiai áztatással való kikészítésről van szó. Ha á találmány szerinti eljárást alkalmazzuk, vagyis ha a légszáraz kendert mindenekelőtt tiloljuk és fás alkatrészeitől megszabadítjuk s az ily módon lényegesen csökkentett súlyú és tömegű anyagot a melegvízben való áztatásnak vetjük alá akkor az áztatásnál a száraz nyers anyag mennyiségének már csak mintegy negyedrészével van dolgunk és így. csak oly áztatótelepre van szükségünk, mely negyed része az előtilolás nélküli eljárás esetén szükséges telepnek. A mellékelt rajzon a találmány szerinti eljárás keresztülvitelére alkalmas telep vázlatos alaprajzban van föltüntetve. Az (A) nyersanyag — térben lévő nyersanyagot az (a) fölrakókészülékre visszük, ahonnan az a (b) tilolóhengereken át, amelyek a fás szárakat föltárják, a (C) szárítótérben elrendezett (c) szárítócsatornába jut. A (b) tilolómű eszközölte előkezelés folytán a (c) szárítócsatornában áramló meleg levegő igen kedvezően képes az anyagra behatni. Ezután az anyag a (d) tilolókészüléken át az (e) rázóműre jut, mely azt fás részeitől megszabadítja, mire az anyagot szekrényekbe helyezzük és ezekkel álló helyzetben a (B) áztatótérben elrendezett (f) melegvíz áztatótartályba helyezzük. Az (f) áztatótartály nagysága akként van megszabva, hogy folytonos üzem válik lehetővé, amennyiben minden nap annyi anyagot vihetünk az áztatótartályba, amennyit abból a további földolgozás céljából naponta ki-veszünk. Az áztatótelep az előtilolás és a fás alkatrészeknek eltávolítása folytán még nagy teljesítmények esetén is aránylag csekély méretű. A (B) áztatótérből az anyagot a (g) sajtóba visszük, mely a csöppfolyós ned• vességet eltávolítja, mire az anyag (h)-nál előszárítóberendezésbe jut, mely gőzzel vagy bármely más módon fűtött hengerekkel van ellátva vagy melegítő asztalokból vagy máseffélékből állhat; mindenesetre alkalmas arra, hogy elgözölögtetést idézzen elő. Ezután az anyag folytatólagos útjában az (i) szárítócsatornába és innen a (k) tilolóműbe jut oly céiból, hogy a rostok nyulékonyakká váljanak és az esetleg még megmaradt utolsó fás részek eltávolíttassanak. Az anyag azután az (1) rázógépbe jut, ahonnan a rost kész anyag gyanánt kerül ki, hogy azt már most a (D) készanyagtérben rakjuk le. Az anyagnak az áztatótartály számára szekrényekbe való berakása és az utóbbiakból való kiemelése kivételével az üzem az (a) fölrakókészüléktől egészen az (1) rázógépig önmagában zárt folytonos mechanikai üzem. A rajzból látható, hogy mily csekély a térszükséglet és mily kedvezően alakul a melegtartás, minthogy a mesterséges szárításra szolgáló (c) és (i) csatornák közös (C) szárítótérben rendezhetők el. A hőszükkséglet is aránylag csekély, minthogy fás részek, melyeket a rostnyeréshez nem használunk, többé meleget nem fogyasztanak; hasonlóképen az áztatás után sem kell túl nagy mennyiségű vízfölösleget elpárologtatni. Az áztatás és a további kezelések alá kerülő anyagmennyiségek éppen az előtilolás folytán lényegesen csekélyebbek. Az előkezelés az áztatás tartamát is megrövidíti, minthogy a hatásos bacillusok könnyebben támadhatják meg az anyagot. Minthogy a klorofil, a rostok legnagyobb kímélése mellett, igen gyorsan pusztul el, igen világos terméket kapunk, míg az eddigi eljárásnál gyakran kellemetlen sárgásbarna színeződés mutatkozik. A szükségelt áztatótartályok csekély méretei folytán csekélyebb a szennyvízmennyiség is és így elkerüljük azokat a nehézségeket, amelyeket az eddigi jelentékeny és káros vízmennyiségek okoztak. A legalább kétszeri tilolás révén egyébként igen könnyű és rugalmas anyagra teszünk szert. A föntiekben melegvízben való áztatásról volt szó. Ezalatt már az aránylag csekély 30°-nyi melegben való áztatás is értendő;